A NATO-hoz 2004-ben csatlakozott balti államok - Litvánia, Észtország és Lettország - nem rendelkeznek vadászgépekkel, légterük védelmét a kollektív védelem jegyében a szövetség biztosítja. A Magyar Honvédség szerepvállalása a Baltic Air Policing (BAP) néven ismert misszióban immár tíz éves múltra tekint vissza. A kecskeméti, szolnoki, pápai és veszprémi katonák négy Gripen vadászgéppel jelenleg a negyedik rotációt teljesítik, megbízatásuk a vége felé jár. Mindennapjaikba egy médianap keretében kaptunk betekintést.

Egy kis magyar BAP történelem

Magyar BAP kontingens először 2015-ben, a 39. rotációban érkezett a Baltikumba, és vezető nemzetként kapott szerepet. A litvániai Siauliaiba települt Gripeneket a Luftwaffe Eurofighterei egészítették ki az észtországi Amariban. A nagyjából 90 fős misszió szeptember elején kezdődött és a következő év januárjában, 25 éles riasztással a háta mögött ért véget. Légi úton történő kiszolgálását az akkor még rendszerben álló An-26-osok és a litvánok C-27-es szállítógépei végezték. Az első magyar balti szerepvállalás, amelyet az internet népe szokás szerint lesajnált – „minek ez nekünk, ez nem a mi játszóterünk, ebből baj lesz, még nem késő visszalépni”, stb. – sikerrel zárult és már ekkor elhangzott a következő misszió időpontja. Ez az időpont 2019. május 1-től szeptember 1-ig tartott; a magyar kontingens ezúttal a nyarat tölthette a Baltikumban. Kiszolgálásában az egy évvel korábban beszerzett Airbus A319-es repülőgépek is szerepet kaptak, amelyek a kecskeméti repülőbázis felújítása miatt Budapestről, a Liszt Ferenc nemzetközi repülőtérről (Ferihegyről) üzemeltek. Nemcsak a kitelepült állomány létszáma volt nagyobb – nagyjából 100 fő – hanem az éles riasztások száma is: a Gripeneket 51 alkalommal indították elfogásra. Ebben a rotációban a kecskemétiek már nem voltak egyedül Siauliaiban. Mellettük települt a spanyol légierő EF-18 Hornetekkel és természetesen Amariban is voltak további erők, a britek Eurofighterei.

A felvarró-tabló nemzetek szerint rendszerezett részlete, középen az eddigi magyar BAP missziók jelvényeivel

Újabb három évvel és tíz rotációval később, a harmadik baltikumi missziójára érkező magyar kontingens 2022. augusztus 1-jén vette át a készenléti szolgálatot. Az ismét vezető nemzetként dolgozó magyarokat előbb a gripenes típustestvérek, a csehek, majd az őket F-16-osokkal váltó lengyelek erősítették Siauliaiban. Az észt légibázison előbb német Eurofighterek majd belga F-16-osok álltak készenlétben. Ez a rotáció december 1-jéig tartott, és az addigi legkevesebb éles riasztást, 19-et tartalmazott.

A Magyar Honvédség negyedik balti missziójára kétféle felvarró készült és a harmadik rotáció kör alakú jelvénye után visszatértek a korábbi pajzshoz

A jelenlegi, negyedik váltás a BAP 69. rotációja, amelyet ismét spanyolokkal közösen látnak el a magyarok. Gripenjeink mellett a sátorhangárokban Eurofighterek állnak készenlétben, Amariban pedig az olasz légierő ugyanilyen gépekkel. Az állomány nagyobbik része természetesen a repülőgépek települési helyén, Siauliaiban dolgozik, de a Kaunas melletti Karmelavában lévő légiirányítási központban is vannak vadászirányító és adatkapcsolati feladatokat ellátó a magyar katonák.

Az egyes nemzetek BAP misszióira nem csak a felvarrók emlékeztetnek. A táblák, repülőgép makettek és jelvények tömegéből kilóg a magyar megoldás, a MiG-21-es stabilizátor. Az egyedi emlékműre már felkerült a negyedik rotáció időpontja is

A készenléti alegység szervezeti struktúrája

A hivatalosan Magyar Honvédség Baltikumi Fegyveres Légvédelmi Készültségi Alegység Blokk 69 elnevezésű kontingens parancsnoka Tősér Péter alezredes, a kecskeméti repülődandár repülőműveleti főnöke. 2009 óta repüli a Gripent, jelenleg 1300 órája van a típuson. A kitelepült erők szervezeti struktúrája négy fő részre bontható. A vezető szervek alá a parancsnokság, a felderítő részleg, a logisztikai részleg, az infokommunikációs és információvédelmi részleg valamint az egészségügyi részleg tartozik.  A biztosító alegységek feladata a „force protection”, a kontingens védelme. Többek között ők biztosítják, hogy illetéktelenek ne juthassanak be az épületükbe. A végrehajtó alegységek a harcászati repülőszázadból, az alárendelt század hadműveleti központból és a harcászati repülőrajból állnak. A negyedik rész a logisztikai alegységeket foglalja magába: a repülőgép üzembentartó és javító századot, az alárendelt üzembentartó csoportot, javító csoportot, a repülő rakéta előkészítő és kiszolgáló csoportot valamint a szállítórajt. Az így felállt rendszernek egy sajátos geopolitikai helyzet ad folyamatosan feladatokat: a misszió bő két héttel a befejezés előtt 20 éles riasztásnál tartott.

Helyzetkép

Litvániát két, nem szövetséges ország határolja, délről Kalinyingrád, az Oroszországhoz tartozó exklávé, illetve keletről Fehéroroszország. Az oroszok számára a Balti-tenger hosszú idő óta kiemelt stratégiai helyszín és egész évben hajózható kereskedelmi útvonal. Ezért is fontos, hogy ezt az útvonalat a saját szempontrendszerük szerint biztosítani tudják. Már csak azért is, mert Kalinyingrádba csakis tengeri vagy légi úton szállíthatnak hadianyagot illetve katonákat. (Szárazföldön, Lengyelországon és Litvánián át csakis civil személy- és áruforgalom engedélyezett.) A térség földrajzi adottságai miatt azonban az orosz tengerészek és pilóták mozgástere meglehetősen szűkös. Az észt és a finn felségvizek illetve légtér között a Finn-öbölnél csak egy keskeny folyosó marad szabadon, hogy az oroszok a Szentpétervár és Kalinyingrád közötti hajó- és repülőgépforgalmukat lebonyolítsák. Ez sok esetben problémát okoz és, ha egy repülőgép megsérti az észt légteret – mint például szeptember 22-én három MiG-31-es - már riasztják is a készültségi géppárt Siauliaiban vagy Amariban. Egy másik eset október 23-án történt, amikor egy Szu-30-as illetve egy Il-78-as tanker légi utántöltési gyakorlat közben átsodródott a litván légtérbe. Nem sokáig időztek ott, de a riasztást ettől függetlenül elrendelték.

További feladatot ad, hogy az elmúlt hónapokban megnőtt a fehérorosz területről napi rendszerességgel, litván terület felé indított csempészballonok száma. Ezek a nem irányított, nyomkövetővel ellátott ballonok földet érésük előtt ismeretlenként jelennek meg a radarképen. Addig nem tudni mik is pontosan, amíg valaki nem azonosítja őket, de egy vadászgép számára csekély radarvisszaverő felületük miatt nehéz megtalálni ezeket a ballonokat. A másik bonyolító tényező az orosz árnyékflotta tevékenysége. Az oroszok olyan tankerhajókkal igyekeznek a szabad mozgásukat biztosítani, amelyek nem saját lobogó alatt hajóznak. Áprilisban az észt hatóságok lefoglaltak egy ilyen hajót, és amikor májusban egy hasonló tankerrel szemben próbáltak fellépni, akkor az oroszok egy Szu-35-öst irányítottak a tanker oltalmazására és annak megakadályozására, hogy az észtek helikopterről átszálljanak a hajóra.

Alpha és Tango - hogyan küldik levegőbe a Gripeneket

A NATO légi komponensének műveleti parancsnoksága a németországi Ramsteinben van, amelynek három, egyesített légi műveleti központ (CAOC – Combined Air Operations Center) van alárendelve. Magyarország alapvetően a délihez tartozik, amelynek központja a spanyolországi Torrejonban van (CAOC Torrejon), de a kontingens Litvániában a németországi CAOC Uedem alárendeltségében dolgozik, a közvetlen parancsokat onnan határozzák meg számára. Uedem bizonyos jogokat ledelegál a litván irányítási és vezetési központhoz (CRC - Control and Reporting Center), de ilyen központ van Észt- és Lettországban is, rotációs rendszerben adva a szolgálatot. A riasztási lánc legvégén a Siauliai légibázis harcálláspontja (WOC - Wing Operations Center) van, a kontingens velük tartja a kapcsolatot.

Mire a riasztott pilóták kifutnak az épületből, kocsijuk előáll, és gépeikhez viszi őket

A követelmény az, hogy két, éles fegyverzettel felszerelt Gripen mindig álljon felszállásra készen, illetve legyen egy éles tartalék gép. A kitelepült négy gép biztosítja azt, hogy kettő mindig fel tudjon szállni. Ugyanez az elvárás a spanyolokkal szemben is. Mivel Siauliaiban kettő, Amariban pedig egy nemzet van, kettő biztosítja a 2-2 bevethető gépet, a CAOC pedig heti váltásban engedélyezi a harmadiknak, hogy a pilóták jártasságának fenntartása céljából, kiképzési repüléseket hajtson végre. Amikor a magyar kontingensre kerül sor, az éles fegyverzet lekerül a gépekről és a saját kiképzési repülések mellett a pilóták egyéb feladatokban is részt vesznek.

A CAOC Uedem szabályozza, hogy szükség esetén melyik nemzetet riasztja. Ebben igyekeznek egyfajta egyensúlyt tartani illetve a harcászati szituációt is figyelembe veszik. Az éles riasztások legtöbbször nem légtérsértő gépekre történnek, hanem azokra, amelyek a nemzetközi légtérben repülve nem tartják be a légiközlekedési szabályrendszer hármas követelményét: repülési terv leadása, azonosító berendezés működtetése és folyamatos kétoldalú rádiókapcsolat az irányító egységgel.

A műszakiak gondoskodnak róla, hogy mire a riasztott pilóta a géphez ér, már csak indítania kelljen

A magyar kontingens részére elrendelt éles (Alpha) riasztást minden esetben a 15 perces limiten belül sikerült lereagálni, és nem maradt el feladat meghibásodás miatt sem. Tízperces készenlétnél (RS 10), amikor szól a csengő, futnak a pilóták és felszállásra készen ülnek a kabinban, 18 esetből nyolc lett éles. Nem minden riasztás éles, egy részük azt a célt szolgálja, hogy a pilóták a riasztási rendet és az elfogási eljárást gyakorolják közepes és nagy magasságban, átesés közeli és hangsebesség feletti sebességtartományokban, esetenként más repülőeszközzel, például a kanadai RQ-21 Blackjack pilóta nélküli repülőgéppel közösen. Ez nem jelenti azt, hogy egy gyakorló (Tango) riasztás nem válthat menet közben élesre. November közepéig 76 gyakorló riasztást rendeltek el a magyar pilótáknak, ami négy esetben váltott élesre.

Elfogások a Balti-tenger felett

Az elfogott gépek között mindenféle érdekesség akad. A legtöbbet látott orosz típus az elektronikai felderítő Il-20-as; a magyar Gripenek harmadik, tizenötödik, és tizenhatodik Alpha riasztása is ilyen repülőgépre történt. Ezek a felderítési adatokat gyűjtő repülések ugyanolyan aktívak, mint a korábbi években, ugyanakkor e tekintetben a NATO is aktív a térségben operáló RQ-4 Global Hawk és U-2-es felderítőgépekkel.

Jár a hajtómű, a Gripen gurulásra kész és az éles rakétákról lekerülnek a földi biztosítékok

Az oroszok szívesen tesztelik más nemzetek légierejét, hogy hogyan reagálnak bizonyos dolgokra. Az érdekességek közé tartozik az augusztus 27-én elrendelt, negyedik Alpha riasztás, amikor két, Kalinyingrádból felszálló Szu-24-es felderítőgép közelről volt kíváncsi a NATO hajóira. A Gripenek feladata az volt, hogy oltalmazzák a flottát, illetve tartsák távol az orosz gépeket. A hetedik éles riasztásra szeptember 13-án egy Szu-35-ös vadászgép jutott, amely Szentpétervárról Kalinyingrád felé tartott. Elfogására a Balti-tenger felett került sor. Szeptember 25-én, a kilencedik riasztás alkalmával egy Szu-30-ast, egy Szu-35-öst és három MiG-31-est fogtak el és azonosítottak a magyar pilóták. Az orosz gépek levegő-levegő fegyverzettel függesztve éleslövészetre tartottak Kalinyingrádba. Az elfogás tényét tudomásul vették, de nem reagáltak rá, haladtak a céljuk felé.

A 41-es Gripenen célmegjelölő konténer van, ami a nagytávolságú azonosításban is hasznos: segítségével 70 kilométerről látszik, hogy vadászgéppel van-e dolga a készültségi pilótának, 18 kilométerről annak típusa is megállapítható

Szeptember 26-án, a tizedik Alpha során ismét egy Szu-35-ös elfogás történt a tenger felett. Az orosz vadászgép Kalinyingrád felől a Balti-tenger legnagyobb szigete, a Svédországhoz tartozó Gotland felé repült, majd vissza az exklávé légtere felé. Ezek a gépek hatalmas méretük ellenére rendkívül mozgékonyak. Pilótáik szeretnek játszani azzal, hogy annyira csökkentik a sebességet, ami a Gripennek már kihívást jelent, aztán hirtelen rászúrva a gázt pillanatok alatt legyorsulják a JAS 39-est (amely azért radarral befogva tartja a célt). Az elfogások sorában szeptember 30. volt az a nap, amelyre a legtöbb repülőgép jutott: négy Szu-30-as és két MiG-31-es. Utóbbiak már végrehajtották az éleslövészetet, nem volt fegyverük, Szentpétervár felé haladtak. Ez volt a magyar géppár tizenegyedik éles riasztása. A tizenharmadik riasztás október 8-án ismét egy Szu-24-esre történt. A gép Szentpétervár- Kalinyingrád útvonalon repült a Balti-tenger felett, de semmilyen olyan manővert nem végzett, amelyre a Gripeneknek reagálniuk kellett volna.

A géppár elhagyja a készültségi zónát. Mindkét Gripenre AIM-120 AMRAAM rakétákat függesztettek, a vezér szárnyvégén AIM-9 Sidewinder, a kísérőén AIM-2000 IRIS-T van

A következő napon elrendelt tizennegyedik Alpha riasztás azért volt különleges, mert a két Szu-30-as, valószínűleg a NATO és saját hajók ellen hajthatott végre szimulált támadásokat; függesztményük a 4,7 méter hosszú, 600 kg-os, H-31 (AS-17 Krypton) hajók elleni rakéta volt. A gépek 4000-5000 láb (1200-1500 méter) magasan repültek és manővereztek. Amikor a Gripenek lesüllyedtek hozzájuk, a feladatot befejezve, visszafordultak déli irányba, Kalinyingrád felé.

A kontingensparancsnok hangsúlyozta, hogy az elfogásokkor nem volt agresszív tevékenység az orosz pilóták részről, de bizonyos esetekben szeretik meghúzni a határt. Például amikor VIP gépet kísérnek. Ilyenkor igyekeznek távol tartani a NATO gépeit azzal, hogy megmutatják a gépük hasát, jelezve, hogy mennyi fegyvert hordoznak és, hogy azok ne menjenek közelebb. A BAP készültségnek nem célja provokálni az oroszokat és eszkalálni a szituációt, ezért ilyenkor odébb húzódnak. A tapasztalat az, hogy ha közelebb akarnának menni, akkor az oroszok olyan manőverezéssel nyomnák el a közeledési kísérletet, amely összeütközés veszélyével is járhat.

A fogason lógó ruhadarabok közül a legvaskosabb a hidegvízi túlélést segítő, teljesen zárt gumiruha

A Balti-tenger feletti repüléseket végrehajtó pilótákra egy másfajta veszély is leselkedik: a gyakran háborgó, nagy kiterjedésű, hideg vízfelület felett végrehajtott katapultálás. A Gripen pilóták vízi túlélő felkészítése Szolnokon, medencében történt, másnap helikopterekkel a Holt-Tiszából emelték ki őket, de egészen másféle élmény volt, amikor ugyanerre a Balti-tenger 11 fokos, hullámzó vizéből került sor. Korábban is volt és a későbbiekben is lesz lehetőség ilyen gyakorlatra, mert fontos, hogy mindenki ismerje a felszerelését és tisztában legyen azokkal az eljárásokkal, amelyekkel túlélhet egy tenger feletti katapultálást. A nappali korlátozás négyméteres hullámzásig terjed, addig repülnek a gépek, amíg a tenger „csak” ennyire háborog. Ha a körülmények éjszaka is ilyenek, akkor csak abban az esetben szállnak fel, ha éles riasztást kapnak, és az elöljáró is tisztában van azzal, hogy adott esetben akár el is veszítheti a személyzetet.

Ez már a visszaérkezés az átgurulós hangárba. A gépet a műszaki fogadja és a jól ismert karjelzéssel mutatja, hogy a pilóta leállíthatja a hajtóművet

Amire otthon nincs lehetőség

Nem csak a tenger feletti repülés az, amivel a hazai feladatokon nem találkoznak a pilóták. Az itthoni lehetőségeikkel ellentétben, a Baltikumban más nemzetek légierejével és típusaival közös repüléseket is végrehajthatnak a Gripenek. Ezek egy része a kiképzési repülés keretein belül történik, más esetekben a litván, lett, észt, olasz, amerikai és magyar vadászirányítókkal együttműködve végrehajtott Tango riasztások során van mód közös repülésre. Fontos, hogy a pilóták minél gyakrabban lássanak olyan repülőgépeket és eljárásokat, amihez otthon nem szoktak hozzá. „Elképesztő, hogy mennyire másként mozognak egyes repülőgépek és mi is mennyire meg tudjuk nehezíteni mások dolgát illetve milyen hatékonyan használjuk azokat a fegyvereket, amelyeket újonnan szerzett be a honvédség” – fogalmazott a kontingensparancsnok. A Baltikumban lehetőségük volt a francia légierő Lengyelországban települő Rafale vadászgépei ellen 2-2 elleni, látóhatáron túli légiharcot gyakorolni, de ugyanilyen feladatot gyakoroltak 4-2 elleni felállással az olasz légierő F-35-öseivel. A spanyolokkal és Eurofightereikkel együttműködve került sor 4-2 elleni látóhatáron túli légiharcra, kötelékben végrehajtott COMAO (Combined Air Operations) repülésre, sőt DACAS gyakorlásra is, a spanyol kontingens előretolt repülésirányítóval (JTAC – Joint Terminal Attack Controller). A DACAS (Digitally Aided Close Air Support), a digitális közvetlen légi támogatás képessége fontos fejlesztés a Gripenen, amellyel a szárazföldi csapatokat hatékonyabban tudják támogatni, mint korábban. A földiekkel hagyományos módon, szóban zajló kommunikáció 5-10 percet vesz igénybe, a DACAS használatnál az összes szenzor odanéz, pillanatok alatt lezajlik minden, és két percen belül oda tudják juttatni a bombát, ahova a JTAC szeretné. A spanyolokkal közös kötelékben, a vegyes géppár repülést is gyakorolhatták magyar vezérrel, spanyol kísérővel és fordítva is.

A spanyol légierő nyolc Eurofightere mellett egy A400-as szállító / légi utántöltő gépe is jelen van Siauliaiban. A spanyolok napi szinten használják a tankert, mert minden délelőtt és délután hat-hat géppel légi utántöltéssel egybekötött háromórás feladatokat repülnek

  „A Lengyelországot ért szeptemberi dróntámadás idején a műveleti termünkből, a műveleti kolléga élőben követte végig, hogy hogyan riasztották az F-35-ösöket és hogyan adták ki a tűzparancsot az egyes célokra. Érdekes volt visszanézni, és elemezni, hogy ez velünk is bármikor megtörténhet” – mondta a kontingensparancsnok. „Az eset után megkerestem az NFIU-t (NATO Force Integration Unit), amely összehangolja a Baltikumba települt erőket, hogy közös kiképzéseket tudjunk végrehajtani. Drón elleni tevékenységet és drónelfogásokat volt lehetőség gyakorolni, ami fontos, mert ez a legnagyobb fenyegetettség. Ez a legnehezebb feladat, a kicsi radarkeresztmetszet és a vizuális azonosítást megnehezítő kis méret miatt. Nagy segítség a Link 16 adatkapcsolati rendszer - a kijelzőn megjelennek a trackek, rákattintva minden szenzor odanéz, nem kell keresgélni, és így a pilóta gyorsabban megtalálhatja ezeket az eszközöket.”

A készenléti feladatok mellett további repülési lehetőséget adnak a demonstrációs repülések amerikai stratégiai bombázókkal közösen, egy észtországi gyakorlaton való részvétel és díszelgő áthúzások az állami rendezvényeken. Úgy tűnik, hogy a misszió idejére 400-500 óra közé tervezett repült időt, a gyakran kedvezőtlen időjárás ellenére tartani tudja a kontingens.

A megkerülhetetlenek és nélkülözhetetlenek

Ahhoz, hogy a negyedik magyar BAP kontingens augusztus 1-jén átvehesse a baltikumi készültségi szolgálatot már az előző év vége felé elkezdődött a felkészülés. A logisztikusok szerepéről Szentesi Norbert alezredes, a kontingens logisztikai főnöke tartott ismertetőt. A történet tavaly novemberben kezdődött. Siauliai egyik szállodája érdeklődött emailben, hogy mi az elképzelés, mert a spanyolok következő kontingense élénk érdeklődést mutat a hotel felé, és már a szobafoglalásokat is megtenné. Hozzátették, hogy szívesebben látnák a magyarokat. Ez az előző kontingensek által kivívott elismerésnek volt köszönhető, annak a pontosságnak és fegyelmezettségnek, amely nem mindenkiről mondható el. A magyarok is megtapasztalták már, hogy milyen nehézségekkel jár, ha egy távozó kontingens nem a tervezett ütemben adja át a férőhelyeket vagy akár a készültségi épületet. A hotel esetében jól jöttek a személyes kapcsolatok és a hosszú évek tapasztalata. Először egy szándéknyilatkozat ment ki, majd idén januárban egy helyszíni találkozó volt a szálloda menedzsmentjével, akikkel egyeztették az időpontokat és az egyéb hivatalos formaságokat. Azt, hogy az optimális elhelyezés mennyire fontos, 2022-ben tapasztalták meg a magyarok. Siauliai hiába a negyedik legnagyobb litván város, kevés olyan szállodája van, ahol egy komplett BAP kontingens elhelyezhető. Spanyol, cseh, lengyel logisztikusok a megmondhatói, hogy mekkora nehézség ellátni, szállítani és úgy általában életben tartani egy kontingenst, ha az 3-4 különböző hotelben van elhelyezve. Hasonló problémával találkoztak a magyar szakemberek is a 2022-es misszió alatt, amikor a távozó lengyelek úgy húzták-halasztották a kiköltözést, hogy katonáink két hétig kénytelenek voltak egy 80 kilométerre lévő szálláshelyről ingázni.

An-124 Ruszlán a Kecskeméten, …

… és rakományra váró tehertere

Az elhelyezés megoldása után következhetett a kitelepülés megszervezése, amit először közútra terveztek. Egyebek mellett 16 ISO konténert kellett volna kamionnal Litvániába vinni. A szállítmányban 2022-ben volt először üzemanyaglabor-konténer, ami azóta is újdonság, mert egyik kontingens sem visz magával a repülőgép-üzemanyag komponenseinek és egyéb fizikai tulajdonságainak vizsgálatára alkalmas laboratóriumot. Ekkor kaptak egy telefonhívást, hogy nem működik a dolog, mert gondok vannak a kamionos céggel. Így került előtérbe a légiszállítás An-124-es és C-17-es repülőgépekkel. A Ruszlán július 21-én érkezett meg Kecskemétre (vad találgatásokra adva lehetőséget az interneten), a Pápán települő C-17-es pedig műszaki problémák miatt csak egy későbbi időpontban. Az An-124-esbe 12 konténer fért. Mivel a felszállósúly, a levegő hőmérséklete és a pályahossz szoros kapcsolatban vannak egymással, az akkori időjárás nem tette lehetővé, hogy a gépet a 60 tonna rakomány mellett a szükséges üzemanyag mennyiséggel töltsék fel. Ezért a Ruszlán átrepült Ferihegyre, ott megtankolták és úgy repült tovább Litvániába. A konténerek kecskeméti berakodása önerőből történt, a kirakodás pedig a litvánok által.

Úton a magyar konvoj

Merre az arra?

Az An-124-es után július 25-én reggel 6 órakor a földi lépcső is elindult kétnapos útjára, Szlovákián és Lengyelországon keresztül. Az első nap Varsó mellett, Radomban ért véget. Egy katonai bázisra parkolták be az üzemanyagtöltő és konténerszállító kocsikat, és mellette egy kis hotelben töltötték az éjszakát, hogy reggel pihenten indulhassanak tovább. Másnap újabb hosszú lengyel szakasz következett 70 km/h-s átlagsebességgel, majd belépés Litvániába, ahol katonai rendész felvezetést kapott a konvoj. A teljes közúti szakasz 1410 kilométer volt olyan technikával, ami elsősorban nem közutakra, hanem terepre készült.

A pápai C-17-es, fedélzetén a maradék négy konténerrel, a földi lépcsővel egyszerre érkezett Siauliaiba július 26-án

Amikor a földi lépcső kiért, az összes konténer a készültségi szektorban volt, ha nem is a helyén, de elérhető és nyitható távolságban lehelyezve

Vasárnap átvették a litván fél által biztosított kocsikat, illetve azokon felül is béreltek még, mert annyira eltérő rendszerben dolgozik az állomány, hogy nem lehet egyszerre mozgatni mindenkit. Július 28-án a főerők is megérkeztek az A319-essel, 29-én pedig leszállt négy plusz egy Gripen. Utóbbi a tartalék fegyverzetet hozta, és a lefegyverzés után visszaindult Kecskemétre.

„Óriási, hónapokon át tartó munka, hogy minden teherjegyzék, minden utaslista, és a varsói attasén keresztül minden diplomáciai engedély meglegyen. Aztán a szállodának, a kocsibérlésnek és az élelmezésnek is készen kell állni arra, hogy ha megérkeznek a katonák, mindenki tudja, hogy amikor leszáll a repülőről, melyik autóba ül, melyik hotelszoba lesz az övé, mikor és hol kap élelmezést. Ez az a háttérmunka, amiért mi logisztikusok itt vagyunk. Az egyetemen azt mondta nekem egy professzor, hogy a logisztikusok a szürke eminenciások, akik megkerülhetetlenek és nélkülözhetetlenek” – fogalmazott Szentesi alezredes. „Próbálunk ennek megfelelni, hogy a katonának csak a feladatra kelljen koncentrálnia, és ne arra, hogy a helyét, az ételét, és a szállását keresse. Hazafelé ez a metódus lesz megfordítva és szeretnék december 5-én a földi lépcsővel hazaérkezni, hogy Mikuláskor a gyerekeknek én legyek az ajándék.”

Úgy legyen!

*

Fényképes útinapló

Amikor a hajnali sötétséget felváltotta a viszonylagos világosság, többekben is felmerült, hogy elindulunk egyáltalán?

Elindultunk és a vékony felhőréteget pillanatok alatt áttörve egy nagyságrendekkel szebb időjárásban találtuk magunkat. Az Airbus a Magas-Tátra közelében halad el

A Litvániát takaró zárt felhőzet jelzi, hogy odalent nem vár minket szép idő. Egy darabig úgy volt, hogy Siauliai nem fogad, és amíg az üzemanyag engedi, a jobb idő reményében várakozni fogunk

Aztán átmenetileg javult annyit az idő, hogy leszállhattunk. A 604-es Airbus Siauliai előterén áll

Hazafelé létrejött az, amit néhány órával korábban az időjárás meghiúsított. Az Airbust a készültségi géppár kíséri a litván légtérben

A kísérő már levált és visszafordult, búcsúzik a vezér is

Útközben megerősítést nyert, ami induláskor is várható volt, hogy a kecskeméti időjárás miatt Ferihegyen szállunk le. A látás itt is rossz volt, a gép mindjárt földet ér a 31 bal pályán. Kísérőink gyorsan megszervezték a visszajutást a repülőbázisnál parkoló autóinkhoz, és a légi busz után földire váltottunk

Az 1-es terminál előtt parkoló A319-es nem az egyetlen honvédségi gép volt, amelyet a november 12-i időjárás kitérőreptérre kényszerített  

Itt parkol a 35-ös Gripen is. A Svédországból hazaérkező vadászgép pilótája többszöri leszállási kísérlet után Kecskemét helyett Ferihegyet választotta

Fotó: Szórád Tamás

Logisztikai fotók: Magyar Honvédség / BAP 69