Február közepén az Új-zélandi Királyi Haditengerészet egyik SH-2G(I) Seasprite helikopteréről első ízben indítottak hajó elleni Penguin rakétát. A fegyver kezelésének, függesztésének és indításának begyakorlása azért vált sürgetővé, mert az új-zélandi haditengerészet egy hadihajóval és a fedélzetére települt SH-2-essel a közel-keleti vizeken operáló többnemzeti harccsoporthoz csatlakozott.

Az SH-2-es Seasprite helikoptert a Kaman Aircraft Corporation még az ötvenes évek végén fejlesztette ki. A gépek a US Navynél 1962 és 2001 között álltak szolgálatban, de hadihajókról a kilencvenes évek közepe után már csak ritkán üzemeltek. Az Egyesült Államokon kívül Ausztrália, Egyiptom, Lengyelország, Peru és Új-Zéland is rendszeresítette a típust, használt és új példányokkal erősítve fegyveres erejét. Az új-zélandi helikopterek története még akkor kezdődött, amikor a munkáspárti Helen Clark miniszterelnöksége idején a légierőnél leépítési hullám futott végig. Feloszlattak két A-4 Skyhawk és egy MB339-es századot és törölték az F-16-os beszerzést is, a forgószárnyas közösség azonban négyéves előkészítés után 2001-ben szolgálatba állíthatta az SH-2-es típust. Az öt új helikopter beszerzéséről még az előző kormány idején, 1997-ben döntöttek, hogy a hasonlóan rút kiskacsát, a Westland Wasp helikoptert leváltsák velük. A gépek megérkezéséig négy használt SH-2F-et vettek át az amerikaiaktól, majd ezeket a régebbi példányokat az új SH-2G(NZ) Super Seasprite-ok érkezésekor kivonták az aktív szolgálatból és a továbbiakban alkatrészbázisként használták.

Behúzott főfutókkal, egy kisebb járőrhajó közelében repül az RNZN egyik SH-2-ese

A Seasprite helikopterek a légierő (RNZAF - Royal New Zealand Air Force) Auckland melletti légibázisára kerültek, ahol vegyes felállásban kezdtek el üzemelni, vagyis a hajózó személyzeteket a haditengerészet (RNZN - Royal New Zealand Navy), a repülőműszakiakat a légierő adta. A pilóta feladata a helikopter vezetésére korlátozódott, a navigáció, a radar és a fegyverrendszer kezelése valamint az optimális bevetési és támadási profil kidolgozása a taktikai koordinátor és egyben gépparancsnok feladata lett. A fedélzeten még egy fő dolgozott, ő felelt a rakományért és az utasokért. A vízfelszíni keresőradarral, infravörös szenzorral, az ellenséges légvédelmi rendszer feltérképezését segítő elektronikai támogató rendszerrel és zavarótöltet kivetőkkel felszerelt új-zélandi Seasprite-okhoz a típus beszerzésével egyidőben infravörös irányítású, földi célok elleni AGM-65D Maverick rakétákat is vásároltak.  

Az új-zélandiak egy évtizedes, nem mindig kedvező üzemeltetési tapasztalat után újabb példányok beszerzése mellett döntöttek. Kapóra jött, hogy Ausztrália végül nem vette át a korábban megrendelt SH-2G(A) gépeket, mert hosszú távon az SH-60 Seahawkban gondolkodott. Az új-zélandi igények szerint módosított SH-2G(I) helikoptereket 2014 és 2016 között szállította le a gyártó cég. A tíz gépből nyolcat szolgálatba állítottak, kettőt alkatrészbázisnak letároltak, az addig használt helikoptereket Perunak adták el, de múzeumba is jutott belőlük.

Kivi az új-zélandi felségjel közepén - az RNZN SH-2G(I) Super Seasprite helikopterei is alacsony láthatóságú festést kaptak 

Az SH-2-eseket napjainkban is üzemeltető 6. század létszáma száz fő körül mozog, huszonöt hajózó és hetven repülőműszaki mellett néhány civil is dolgozik az alegység működtetésén. Tengeri bevetésen a század egy helikopterrel, öt hajózóval és nyolc repülőműszakival települ az új-zélandi haditengerészet két Anzac-osztályú fregattjának valamelyikére és a hajóról repül felderítő feladatokat 360 kilométer sugarú körön belül. A felderítés során az infravörös szenzor és a radar mellett hagyományos eszköz, egy erős távcső is a személyzet segítségére van. A helikopter fegyverzete a kisebb vízijárművek, motorcsónakok ellen az ajtóba szerelhető géppuska, a nagyobb hajók ellen a Penguin rakéta. A Penguinból kettőt vihet a Seasprite, de a függesztési pontokra Mk46-os torpedók is kerülhetnek. Szonár híján tengeralattjáró elleni önálló hadviselésre az új-zélandi SH-2-esek továbbra sem alkalmasak, de a P-3 Orionokat váltó P-8 Poseidonnal együttműködve már más a helyzet: a Boeing 737-esből kialakított tengerészeti járőrgép személyzete célra vezetheti forgószárnyas kollégáit.

Az alkatrészellátási gondok miatt 2023-ban a nyolcgépes Seasprite flotta három helikopterét leállították, hogy donorként szolgáljanak a maradék öt gép üzembentartásához. Erre a lépésre azért kényszerültek, mert a típus hadrafoghatósága drasztikusan csökkent és előfordult, hogy mindössze egy gép volt üzemképes. Ha azon egy időszakos karbantartás volt esedékes, akkor már azzal sem számolhattak. Az öt helikopter üzembentartásával két gép karbantartása mellett három mindig repülhetett - ha egy komolyabb meghibásodás vagy alkatrészhiány nem szögezte a földhöz az érintett gépet.

Füsttel és hosszú lángcsóvával indul a Penguin hajtóműve és már tolja is előre a rakétát

A hordozóplatform után essen szó a Penguin rakétáról is, amely az új-zélandi SH-2-esek elsődleges fegyvere. Az infravörös irányítású, hajó elleni rakétát a norvég Kongsberg Defence & Aerospace fejlesztette ki még a hatvanas évek végén és kezdte el sorozatban gyártani a hetvenes évek elején. Új-Zéland az AGM-65 Maverickek leváltására 2013-ban rendelte meg a Penguint a hozzátartozó eszközökkel és szimulátorral, nem nyilvános darabszámban. Az SH-2-esről csak 2014 májusában indították először, akkor még csak tesztelési céllal. Az első éleslövészetet tavalyra tervezték, de a rakéta hajtóművének módosítása miatt ez idén februárra csúszott. Jelenlegi formájában a három méter hosszú és 385 kilogrammos Penguint a szilárd hajtóanyagú hajtóműve nagyjából harmincöt kilométer távolságba tudja eljuttatni, hogy közvetlenül a vízfelszín felett repülve, a vízvonal felett becsapódva, 120 kilogrammos harci töltete a hajótesten belül robbanjon. Az persze más kérdés, hogy egy helikopter olyan közel tud-e menni egy ellenséges hajóhoz, hogy a találat esélyével indítsa rakétáját.

Penguinnel függesztett Seasprite a HMNZS Te Kaha helikopterfedélzete felett

Új-Zéland sem pazarolja rakétáit gyakorló lövészetekre, és a legutóbbi ilyen esemény 2008-ban volt. Akkor két Mavericket indítottak egy SH-2-esről. A lövészetre felkészülve a helikopteres különítmény a HMNZS Te Kaha fregatt fedélzetére települt. A csapatban megemelt létszámban voltak a fegyveres szakág emberei, hogy minél többen gyakorolhassák a Penguin kezelését, ellenőrzését, és a függesztését. A lövészetre a Tasman-tenger felett került sor, a Penguin levált a helikopter tartójáról, szárnyai tárolási helyzetből repülési helyzetbe nyíltak, hajtóműve beindult, és a rakéta eltávolodott az SH-2-estől, hogy utolsó útja végén a tizennyolc kilométerre lévő vízfelszíni céltárgyba csapódjon.

A fegyveres szakág emberei az SH-2-esre függesztett Penguinon dolgoznak

A Penguin lövészet annak a felkészülési folyamatnak volt a része, amely az új-zélandi haditengerészet újabb nemzetközi szerepvállalását előzte meg. A HMNZS Te Kaha fregatt, fedélzetén egy Seasprite helikopterrel február közepén indult el a Közel-Keletre, hogy csatlakozzon a CTF150 (Combined Task Force 150) jelű többnemzeti harci különítményhez. A CTF150 annak az öt különítménynek az egyike, amely kereskedelmi hajózás zavartalanságát igyekszik biztosítani az Ázsiából Európa illetve Amerika keleti partja felé vezető útvonalakon az Indiai-óceánon, a Vörös-tengeren valamint az Ádeni- és Ománi-öbölben. A különítmény TF150 néven eredetileg amerikai volt, de a 2001. szeptember 11-ét követő terrortámadás után átszervezték és más nemzetek haditengerészeti erőit bevonva többnemzeti különítménnyé fejlesztették. Elsődleges feladatuk a terrorellenes műveletek voltak, ami később kibővült a kábítószert, fegyvert és embereket csempésző hajók felkutatásával, de szükség esetén mentési és humanitárius feladatot is végeznek. A CTF150-et immár második alkalommal vezető Új-Zéland mellett Ausztrália, Dánia, az Egyesült Királyság, Franciaország, Hollandia, Kanada, Németország, Olaszország, Pakisztán, Spanyolország, és Szaúd-Arábia vesz részt a többnemzeti harci különítményt műveleteiben.

Mocorog a tenger a HMNZS Te Kaha alatt. A fotót a fregatt helikopterének fedélzetéről készítették, jól látszik a repülőfedélzet szélén lenyitott védőkeret

A folyamatos alkatrészellátási, üzemeltetési és hadrafoghatósági problémák miatt az új-zélandi védelmi erők 2023 áprilisában hivatalosan is elkezdték a tájékozódást a lehetséges váltótípus irányába. A maradék SH-2-esek 2027-re, más források szerint 2028-ra tervezett kivonásáig olyan helikoptert szeretnének beszerezni, amelynek széles nemzetközi üzemeltetői köre van és az alkatrészellátása a huszonöt évre tervezett élettartam alatt is biztosított lesz. Egy amerikai és két európai típus jött szóba: a Lockheed Martinba olvadt Sikorsky MH-60R helikoptere, az Airbus Helicopters NH-90NFH (NATO Frigate Helicopter) típusa valamint az olasz-brit AgustaWestland által gyártott és a szintén olasz Leonardo által forgalmazott AW159 Wildcat. A három fő esélyes mellett szóba jött a szintén amerikai RSG AeroDesign átdolgozott és tengeri hadviselésre optimalizált Bell 412-ese is. Ha az új-zélandiak ragaszkodnak az eredeti tervükhöz, és csakis új gépekben gondolkodnak, akkor ez a helikopter a legkevésbé esélyes jelöltje a típusváltásnak. A leginkább kézenfekvő megoldásnak a sokoldalú, a legszélesebb körben üzemeltetett és nagyon megbízható Seahawk tűnik, amelyet többek között a szomszédos Ausztrália is használ.

***

Fotó: New Zealand Defence Force

A cikk nyomtatott változata az Aeromagazin 2025. júniusi számában jelent meg