2010 végétől a kecskeméti Puma század JAS39 Gripen repülőgépei végérvényesen átvették a készültségi szolgálatot, és véget ért az a két éves, 2008 decembere óta tartó időszak, amikor a MiG-29-esekkel felváltva látták el azt. Erről több írás is megjelent már, most essék szó a magyar Gripenek eddig kevésbé kommunikált levegő-föld képességéről, a csapásmérésről és a felderítésről, hiszen a Gripen JAS típusjelzése a vadász (Jakt) mellett a csapásmérés (Attack) és felderítés (Spanning) képességeket is jelenti.

 „A modern katonai repülés történetében akadt néhány pilóta, aki lelőtt egy-egy gépet esetleg ász is vált belőle. Ezzel azonban háborút vagy hadműveletet még nem nyertek soha. Úgy nyerték meg, hogy sok másik pilóta beült a repülőgépekbe és csapást mért az ellenség szárazföldi erőire, harcjárműveire, repülőtereire, fedezékeire, radarjaira. Az idők változnak és a technológia is, de a feladat akkor is ugyanaz marad: valakinek bele kell ülni a repülőgépbe és oda kell csapni, ahol az ellenség a legnagyobb veszteséget szenvedi el. Ez pedig nem több ezer méter magasan van.”

Nagyjából így hangzik a csapásmérő közösségek hitvallása, amely a levegő-föld képesség fontosságát hangsúlyozza. Ezek a gondolatok azokból az időkből származnak, amikor a vadász és csapásmérő feladatokat más-más típusok repülték, mára azonban a legtöbb harcászati repülőgép többfeladatú lett, nemcsak az ellenséges repülőgépekkel vehetik fel a harcot, hanem felderítést is végrehajthatnak és eredményesen támogathatják a saját szárazföldi erők tevékenységét is. A levegő-föld képesség a magyar légierőnél rendszeresített JAS39C/D Gripen típus révén hazánk számára is adott. A nem is oly távoli múltban rendelkeztünk már felderítő és csapásmérő kapacitással, igaz nem abban a kifinomult formában, mint amilyet a Gripen tud nyújtani.

*

Az elveszett képesség

A felderítő és csapásmérő képesség a Szu-22M3/UM3 típussal jelent meg a Magyar Néphadseregnél majd a rendszerváltást követően tovább folytatódott a Magyar Honvédségnél. A változtatható szárnynyilazású Szu-22-esből 1983-tól kezdődően 13 együléses és 3 kétüléses változatot rendszeresítettünk. A gépek Taszárra kerültek, méghozzá szárazföldi alárendeltségbe, a Csapatrepülő Parancsnoksághoz (CsRP). Igazán ismertté a rendszerváltást követően vált a század, amikor a gépekre nemcsak az ék alakú felségjel, hanem a Fürkészdarázs jelvény is felkerült. A Szuhojok a két beépített gépágyú mellett különböző variációban nem irányított és irányított rakétákat, bombákat, aknaszóró konténert és gépágyúkonténert hordozhattak. A gépekre függeszthető volt még felderítő konténer és zavarókonténer is, önvédelmüket infracsapdavetők fokozták, a hatósugarat pedig különböző méretű póttartályok javították. Ez utóbbinak köszönhetően a Szu-22-es pilóták akár kis magasságban is berepülhették hazánk jelentős részét, igazi csapásmérőhöz méltóan külső rádiónavigációs segédeszköz nélkül, csak a gép saját inerciális navigációs rendszerére hagyatkozva. Felesleges hangsúlyozni, hogy a típus mekkora levegő-föld képességet jelentett, még akkor is, ha a fegyverzet körül voltak magyaros sajátosságok. A típus általunk is beszerzett, több mint 300 kg-os harci résszel rendelkező fegyvere, a H-29-es levegő-föld rakéta indítósínek hiányában nem volt függeszthető a magyar Szuhojokra.

Ez a felderítő és csapásmérő képesség a Szu-22-es típus 1997-es kivonásával elveszett és a kivonás előtt drága pénzen felújított gépek az enyészeté lettek. Nem sok olyan gyakorlat volt, amikor a hadvezetés kihasználta volna a Szuhojban rejlő képességeket.

*

Kanadában szerzett tudás

Miután Magyarország 2001-ben elkötelezte magát a JAS39 Gripen mellett, a majdani átképzésre kiválasztott hajózóknak első lépésként meg kellett ismerkedniük egy olyan típussal, amelynek pilótafülke kialakítása és felszereltsége megfelelő alapozást jelentett a Gripen átképzés előtt. Ez a típus a BAE Hawk 115-öse volt, amellyel Kanadában, az NFTC (Nato Flying Training in Canada) kurzusán ismerkedtek meg a magyar pilóták. Egyébként a nyugati képzés fontosságát korábban éppen az a parancsnok hangsúlyozta, aki egy ideig a Szu-22-es századot irányította.

A kanadai képzés során a magyar pilóták olyan ismereteket sajátítottak el, amelyekkel egy négygépes Hawk-kötelék bármelyik tagjaként, akár vezérként is képesek voltak egy csapásmérő bevetés megtervezésére és végrehajtására, úgy, hogy közben a fenyegetéssel és kitérő manőverekkel is számolni kellett. A megtervezett útvonalon az időtervet tartva, plusz-mínusz 15 másodperccel kellett a célponthoz érkezni, miközben a csapásmérőket tapasztalt oktatók alakította ellenfél kényszerítette eltérésre, kitérő manőverekre. Mindez kitűnő alapozásnak bizonyult.

Fotó: NFTC

A hazatért hajózók fogadótípusa itthon az L-39 Albatros volt, amely képességeit tekintve köszönőviszonyban sem volt a kanadai légierő kétülésesével. Amíg a Hawk 115-ös többfunkciós képernyőket, HOTAS (Hands On Throttle And Stick) rendszert kínált, addig a jó öreg Alba hagyományos kabinjában a sebességmérő, stopper, térkép kombináció működött. Azért a Hawkon történt alapozás nem ment veszendőbe. Részben azért mert a típus kabinja valóban remek felkészítés volt a Gripenre, másrészt azért, mert a Kanadát megjárt pilóták nemcsak betekintést nyerhettek a nyugati kiképzési és alkalmazási filozófiába, hanem el is sajátíthatták annak egyes elemeit.

*

Új típus, új lehetőségek

A Gripenre kiválasztott hajózók típusátképzése 8-10 felszállásból - és ugyanennyi órából - állt, ami a szűken vett típusátképzés a radar és a fegyverrendszer használatának elsajátítása nélkül. Ezt szintén 8-10 óra szimulátor idő egészítette ki. A szimulátor rendelkezik ugyan korlátokkal, de a rendszerkezelésre, a kapcsolók és kezelőszervek használatának készségszintű begyakorlására és a vészhelyzeti eljárások gyakorlására tökéletesen megfelel. A vészhelyzeti eljárások gyakorlása a szimulátorban havonta kötelező a már kiképzett Gripen hajózóknak is.

A kiképzés következő fázisa a levegő-levegő kiképzés volt a 60-70 felszállásból repült kb. 70 óra során. Ez úgy manőverező, mint látóhatáron túli (BVR - Beyond Visual Range) légiharcot egyaránt tartalmazott, annak érdekében, hogy a fázis végén a pilóta hadra fogható (Combat Ready) minősítést kaphasson, azaz készültségi szolgálatba állhasson. Közben a svédországi képzésről hazaérkezett pilótákat a Gripen A/B változatáról át kellett képezni a hazai C/D verzióra. Ez kapacitást kötött le, de akik megkezdhették a levegő-föld kiképzést, azokra további 40-50 óra repülés várt, immár a földi célok elleni feladatokkal. Ezt még megtoldották plusz 15 órával, ami a felderítő feladatokkal telt. Ez már csak azért is nagyon fontos volt, hogy a hajózók végre elkezdhessenek gyakorolni a szárazföldi erőkkel.

Valamennyi feladat során ismét nagy hangsúlyt kapott a szimulátoros képzés, de a pilóták itt szembesültek azzal is, hogy a szimulátorban a körülmények optimálisak, ami a való világban sokszor nem mondható el. Például valós körülmények között a célok és a célmegjelölő konténeren valamint a fegyverzet szenzorokon keresztül róluk kapott kép megvilágítása folyamatosan változhat, attól függően, hogy a célokat milyen szögben világítja meg a nap. Egy támadás tervezésénél, az irányok meghatározásánál ezzel is számolni kell, mert adott esetben megnehezítheti a célok azonosítását, és a feladat gyors végrehajtását egy olyan környezetben, ahol sokszor csak másodpercek állnak rendelkezésre.

A Gripen szimulátora mellett létezik olyan is, amely nem kifejezetten a JAS39-es másolata, de megfelel egy negyedik generációs repülőgép pilótafülkéjének. Ez a Stockholm közelében lévő FLSC (Flygvapnets Luftstrids Simulerings Center) taktikai szimulátora. Ennek a szimulátornak nyolc pilótafülkéje van. Négyben a kupola közel 200 fokos szögben ad képet, a többi négynél egy illetve három projektor biztosítja a 40-120 fok közötti látómezőt. A szimulátor nagyobb gyakorlat imitálására is képes, akár 8 - 40 elleni COMAO (Combined Air Operations) bevetés is tervezhető, komplex hadművelet formájában, annak részeként, de gyakorolni lehet a látóhatáron belüli (WVR - Within Visual Range) és a látóhatáron túli légiharcot, a légi utántöltést és a felderítést is. További előnye, hogy levegő-föld feladat szimulálására is képes, akár egy előretolt repülésirányítóval közösen is végrehajtható a bevetés. Az FLSC szimulátorában a magyar Gripen hajózók évente egyszer kötelezően megjelennek.

Visszatérve a levegő-föld feladatokra; a felkészülés 2009 őszétől kezdődött, svéd segítséggel. A tapasztalat azt mutatta, hogy, ha megvannak a kidolgozott eljárások, akkor a 40-50 órás levegő-föld kiképzési idő tartható, és évi 100-120 órával a levegő-levegő képességgel együtt fenntartható lenne.

A felkészülés során kidolgozásra majd kipróbálásra kerültek a különböző magasságból végrehajtott csapásméréshez tartozó profilok. Ilyen például a kis magasságon, szintben történő áthúzásból valamint az ugrásból végrehajtott támadás vagy a közepes magasságon vízszintes repülésből történő oldás és a különböző, 10, 30 és 45 fokos szögű zuhanóbombázás. A profilok kidolgozásakor figyelembe vehették, hogy a Gripen fegyverrendszere képes szimulálni a hagyományos 225 kg-os Mk82-es, a 450 kg-os Mk83-as és a közel egy tonnás Mk84-es bombákat vagy ezek lézerirányítású GBU-12-es, 16-os és 10-es változatait is, anélkül, hogy bármit is függesztettek volna a pilonokra. Ugyancsak képes szimulálni azok repeszhatásának zónáját is, így a pilóták már a gyakorlások során is úgy repülhettek, mintha éles fegyvert oldottak volna.

A valóságban ezek a fegyverek egyelőre hiányoznak a kecskeméti Gripenek eszköztárából. Ismeretes, hogy a típushoz mindössze egyetlen levegő-föld fegyvert szereztünk be, ami nem más, mint az AGM-65 Maverick rakéta. A Maverick készlet fele az infravörös irányítású AGM-65G2 változat nagy robbanóerejű repesz-romboló harci résszel, épületek, fedezékek ellen, a másik fele televíziós irányítású AGM-65H változat, amely páncélozott célok, harckocsik ellen használatos. Gyakorlás céljára beszereztük a Maverick gyakorló változatát is, amellyel szintén lehet szimulálni a cél keresését és befogását is.

Vitán felül áll, hogy a levegő-föld fegyverekkel végrehajtott éles gyakorlás lenne az igazi. A hazai lőtereken a hagyományos és a lézer bombák is biztonsággal dobhatóak lennének, mivel ezek a fegyverek meghibásodás esetén is a lőtérre esnének.

Azzal, hogy megvásároltuk az izraeli fejlesztésű és német gyártású Litening IIIG célfelderítő és célmegjelölő konténereket, a magyar légierő olyan képesség birtokába jutott, amellyel korábban soha nem rendelkezett. Mert lássuk be; az L-39-esen alkalmazott felderítő „eszközhöz” - ami nem más, mint a pilóta szeme - viszonyítva a Gripen-Litening kombináció a „Csillagok háborúja” kategóriába tartozik.

A konténernek levegő-levegő üzemmódja is van, az utasszállító méretű légi célokat 40-50 kilométerről, a vadászgép méretűeket 25-30 kilométerről lehet azonosítani (VID - Visual Identification) a segítségével. Ez hasznos lehet például egy rádiókapcsolat nélkül repülő gép nagy távolságú azonosításakor vagy átrepülő idegen harcászati repülőgépek ellenőrzésekor (hordoznak-e függesztményt és milyet).

A Litening azonban elsősorban levegő-föld rendeltetésű; a célfelderítést, az adatrögzítést, a célmegjelölést és a precíziós csapásmérést szolgálja éjjel-nappal egyaránt. Ehhez a konténer elején, a gömb alakú szenzortoronyban elhelyezett kamerák szolgáltatnak képet és adatokat, és itt kapott helyet a cél besugárzását szolgáló, távolságmérésre is használható lézer berendezés is. A konténer képességeiről még lesz szó a taktikai alaphelyzeteknél.

Persze nincs az a rendszer, amelynek képességeit ne lehetne tovább fejleszteni. A Link 16-os adatátviteli rendszer egyelőre csak levegő-levegő feladatoknál alkalmazható, Gripenjeink a NATO Link 16 felszereltségű gépein kívül a veszprémi CRC-vel (Control and Reporting Center), az E-3 AWACS gépekkel és az USAF E-8 JSTARS gépeivel tudnak rádióforgalmazás nélkül információt cserélni.

Komoly segítség lenne a ROVER (Remotely Operated Video Enhanced Receiver) rendszer, amellyel az előretolt repülésirányító laptopján megjeleníthető az a kép, amit a pilóta a Litening segítségével lát. A ROVER-t 2006-ban az Irak fölött utoljára repülő F-14-esekhez sebtében fejlesztették ki az amerikaiak, annak a tisztnek az irányítása alatt, aki annak idején a líbiai Szu-22-eseket lelövő F-14-es géppár egyikében ült, jelenleg pedig az F-35-ös programért felel.

*

Taktikai alaphelyzetek

Sem a közvetlen légi támogatás (CAS - Close Air Support), sem az előretolt repülésirányító (JTAC - Joint Terminal Attack Controller vagy FAC - Forward Air Controller) nem új fogalom a katonai repülésben. A Magyar Honvédségnél azonban mégis annak számítanak, hiszen az elmúlt években olyan vadászpilótáknak kellett megismerkedni velük, akik addig elsősorban a levegő-levegő feladatokra, légiharcra voltak kiképezve.

Napjainkra azonban kiemelt fontosságú lett a valós idejű, folyamatos légi felderítés és az azonnali precíziós csapásmérés képessége. Ma már nem megengedhető, hogy a saját csapatok közelében egy mindössze nem irányított rakétakonténerrel felszerelt repülőgép operáljon.

Bár terjedelmi korlátok miatt nem mélyülhetünk el az egyes levegő-föld feladatok sajátosságaiban, de érdemes röviden áttekinteni a napjainkra jellemző, a szárazföldi és légierők együttműködésének fontosságát leginkább hangsúlyozó taktikai alaphelyzeteket.

Egy közvetlen légi támogató feladatnál alaphelyzet lehet a betöltött gépágyún és a Sidewinder légiharc rakétákon kívül precíziós fegyverekkel felszerelt kétgépes Gripen harcászati kötelékkel folytatott folyamatos felderítés a Litening konténer optikai és infravörös üzemmódjai segítségével majd szükség esetén a szárazföldi erők tűztámogatása.

A Litening konténerrel végzett felderítés kiterjedhet például a városi körülmények (épületek) között vívott harcra, rejtőzködő mesterlövész felderítésére vagy például olyan szituációra, amikor a szárazföldi erők felderítő csoportja túlerőbe ütközik vagy csapdába kerülhet. A szárazföldi parancsnok folyamatosan értékeli a kialakult helyzetet, hogy minden szempontból (kockázat/várható eredmény aránya, járulékos károk, közelben lévő saját csapatok) a megfelelő döntés születhessen, és eszerint igényli meg a közvetlen légi támogatást. Ha a Gripen géppár megkapja a csapásmérésre vonatkozó parancsokat és egy 100 kilométer sugarú körön belül van, akkor 6 perc alatt megérkezhet a JTAC által megadott pontra, vagy akár az általa kért időre, másodperc pontossággal. Itt mutatkozik meg egyébként a Gripennek a helikopterrel, például a Mi-24-essel szembeni előnye. Ezek az előnyök a precíziós fegyverek, a nagy sebesség és azok a rendszerek, amelyek feleslegessé teszik a fejszámolást (GPS, tolóerő automata).

A helyszínre érkező repülőgép bejelentkezik az irányítónál (JTAC-nél). Megtörténik az azonosítás, egyeztetik többek között a repülőgépek típusát, pozícióját, felszereltségét (például, hogy van-e célmegjelölő konténere) és a bevethető fegyvereket. Az irányító tájékoztatja a repülőgép pilótáját a célponttal kapcsolatos tudnivalókról, a célpont körzetében fennálló helyzetről, az ellenséges és saját erők pozíciójáról, a várható fenyegetésről (légvédelem) és meghatározza a rávezetés típusát. Három módszer közül kell választania. Az 1-es számú rávezetésnél az irányítónak és a pilótának egyaránt látnia kell a célt, a pilótának a fegyver oldásának pillanatában is. A 2-es számú módszer esetén az irányító vagy a gépet vagy a célt nem látja, vagy a pilóta az oldáskor nem látja a célt. A 3-as számú rávezetés ugyanaz, mint a 2-es, azzal a plusszal, hogy nincsenek saját erők a közvetlen közelben, 5-10 kilométeren belül. Ilyen esetben többszörös célleküzdés is engedélyezett.

Mivel a helyzet a csapásmérők igénylése és azok megérkezése között is változhat, a Gripenek a kapcsolatfelvételt követően valós idejű felderítést végezhetnek az ellenséges szárazföldi erők helyzetéről, összetételéről és mozgásáról. Az irányító és a pilóta folyamatosan pontosítja a helyzetet annak alakulása szerint, egy erre a célra szolgáló lista alapján.

Ha megvan a döntés, az irányító egy kilenc pontból álló lista szerint megkezdi a repülőgép rávezetését a célpontra majd a célazonosítást követően engedélyt ad a támadásra és az éles fegyverzet alkalmazására. A támadás végrehajtása a Litening szögkorlátainak figyelembevételével történhet a célmegjelölő konténer vagy más külső forrás által megjelölt célra, GPS koordinátára, vagy vizuálisan, és, ha saját erők vannak a közelben, akkor azok elhelyezkedésének figyelembevételével. Az, hogy a saját erőkhöz milyen közel kérik a csapásmérést, a katonák milyen messze lesznek a várható repeszhatástól, az a szárazföldi parancsnok felelőssége, neki kell mérlegelni, hogy a rendelkezésre álló fegyver és a repülőgép képességei alapján mekkora kockázatot vállal. A csapásmérés után a Litening segítségével azonnal fel lehet mérni a károkozás mértékét (BDA - Battle Damage Assessment) és a felvételt rögzíteni lehet a későbbi elemzés céljára.

A csapásmérést nagyban segítheti az, ha a JTAC a pilóta szemével lát és a pilóta fejével gondolkodik, gyorsan elemzi a helyzetet, majd rövid, lényeges és egyértelmű információkat ad a hajózónak, aki egy teljesen más perspektívából látja a területet. Ezért is lenne célszerű, hogy a hajózók is részt vehessenek azokon az előadásokon, amelyeket harctéri tapasztalattal rendelkező irányítók tartanak Németországban, a ramsteini JTAC iskolán.

A másik, napjainkra jellemző taktikai alaphelyzet a konvojtámogatás. A kiinduló helyzet ugyanaz, mint a közvetlen légi támogatás esetében, vagyis levegő-föld fegyverekkel felszerelt Gripen géppár hajt végre folyamatos légi felderítést a Litening konténer segítségével. A bevetésen szerepet kap a radar álló és mozgó földi célpont követő üzemmódja valamint nagy felbontású térképező üzemmódja is, miközben készen áll arra, hogy a váratlanul megjelenő légi fenyegetésre automatikus befogással reagáljon. Az esetek többségében a konvoj fenyegetettsége magas miközben a repülőgépeké alacsony, ezért lehet hatékony a célmegjelölő konténerrel felszerelt repülőgépek alkalmazása konvojkísérés céljára.

A kísérés közben, a szenzorlefedettség, vagyis a felderítő képesség maximalizálása érdekében a géppár vezére felosztja a légteret a két gép között úgy, hogy a konvoj közelében dolgozó gép alacsonyabban repül, a másik, nagytávolságú felderítést végző repülőgép magasabban.

Nyílt terepen, gyorsan mozgó konvoj esetén az egyik gép feladata, hogy folyamatosan a konvoj felett körözve felderítést hajtson végre annak útvonalán akár vizuálisan, akár a Litening konténerrel. Ez alatt a másik gép szintén felderítést hajt végre a konténerrel, az iskolakörhöz hasonló pályán repülve, de szélesebb mezőben, nagyobb távolságon. Ha találnak valami gyanúsat, a Litening segítségével közelebbről is megvizsgálják, miközben továbbra is a konvoj körül maradnak.

Más eljárást alkalmazhatnak a lassan, például városi környezetben mozgó konvoj esetén. Ekkor a konvoj felett köröző gép alkalmazza a konténer keskeny látószögű funkcióját - akár az optikait, akár az infravöröset - a másik, magasabban repülő gép közben vizuálisan és/vagy a konténerrel ellenőrzi a konvoj útvonalát. A kísérő gépek ilyenkor szorosabb kört repülnek a konvoj körül és jó eséllyel deríthetik fel a rejtőzködő fenyegetést, például RPG-vel felszerelt egyéneket is, anélkül, hogy ki lennének téve MANPADS (Man Portable Air Defense System) fenyegetésnek.

Amellett, hogy a repülőgép jelenléte egyfajta erődemonstráció, az azonnali csapásmérés lehetősége folyamatos fenyegetést is jelent az ellenséges erők számára. A már korábban rögzített kép alapján megállapítható, ha a konvoj közelében valami eltér a korábbi helyzettől vagy bárminemű tevékenység zajlik, sőt a konvoj útvonala mellett telepített robbanóeszközök (IED - Improvized Explosive Device) felderítésére is alkalmas lehet. Ha a konvojt támadás éri, az azonnali csapásmérés lehetősége adott és a géppár tagjai kölcsönösen támogathatják egymást is.

A felvázolt taktikai alaphelyzetek is jól példázzák, hogy a szárazföldi erők nem létezhetnek a valós idejű felderítő és precíziós csapásmérő képességgel bíró harcászati repülőgép nélkül. Ahogyan azt ma már sok helyen vallják: nem biztos, hogy a szárazföldi fenyegetés ellen a szárazföldi erők alkalmazása a legjobb megoldás. Az már csak hab a tortán, hogy a Gripen esetében a géppár jelenléte légi utántöltéssel akár 8 órásra is kitolható. Ehhez persze szükség lenne arra, hogy a Gripennel végre napi rutin legyen az utántöltés, ne csak teszt jelleggel csatlakozhassanak a tankerre. Ne feledjük, hogy a gépeinkben a légi utántöltés lehetősége is benne van.

A különböző taktikai alaphelyzetek gyakorlásának lehetőségei adottak, ezek egy részével éltünk is a közelmúltban. A magyar hajózóknak többször is volt alkalmuk olyan kollégáktól tanulni, akik közül többen harctéri tapasztalattal is rendelkeznek.

Ilyen volt 2010 májusában a Load Diffuser gyakorlat. Szakmai berkekben, Amerikában is úgy tartják, hogy a gárdista pilóták a legjobbak között vannak, ha igazán tanulni akar egy közösség, akkor őket kell hívni. Tavaly az Ohio Légi Nemzeti Gárda Block 30-as F-16-osokkal repülő százada járt Kecskeméten. A gyakorlaton nemcsak a földi JTAC, hanem az F-16-osban ülő FAC-A (Forward Air Controller – Airborne) is segítette a célfelderítést. Ugyancsak tavaly járt Kecskeméten az a magyar származású amerikai pilóta aki A-10-esével Afganisztánban repült éles bevetéseket, és a haditengerészet két F-18-as pilótája is megosztotta tapasztalatait magyar kollégáival.

De nemcsak az országhatárokon belül lehet(ne) gyakorolni. A közelünkben rendszeresen zajlik egy nagyszabású levegő-föld gyakorlat, nevezetesen a Flying Rhino, amely 2003 óta minden évben megrendezésre kerül Csehországban. A 2-3 hetes gyakorlat célja a földi és légi erők tevékenységének összehangolása, amelynek érdekében a repülőgépeken kívül rádiótechnikai és légvédelmi egységek is a gyakorlat bázisrepülőterére (22. légibázis, Namest nad Oslavou) települnek. Közben a cseh gyakorlótereken jelentős számú szárazföldi erő vonul fel, technika és személyi állomány egyaránt. A gyakorlat talán nekünk is elérhető lenne, akár itthonról, az MH Pápa Bázisrepülőtérről indulva.

Az biztos, hogy, ha a kitűzött célokat repült idővel és repülőgéppel is meg tudjuk támogatni, továbbá a rendszeres hazai és külföldi gyakorlás sem jelent gondot, akkor cserébe olyan valamit kapunk, amit úgy hívnak: hadrafoghatóság. Ha ezt sikerül elérni és fenntartani, akkor a Gripen nem a honvédség költséges mostohagyereke lesz, hanem értékes és nélkülözhetetlen fegyverrendszer.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

Légifotó: Dr. Toperczer István

JTAC fotó: MH 86. Szolnok Helikopter Bázis