Sasok Manhattan felett

2001. szeptember 11-én reggel két Boeing 767-es tűnt el a bostoni légiforgalmi irányítók radarjáról. Két vadászpilótának és a földi irányításnak az USA északkeleti területe felett repülő több ezer repülőgép között kellett volna megtalálni a World Trade Center ikertornyai felé tartó Boeing 767-eseket, azonban az idő rövidsége és az információk teljes hiánya miatt a riasztott F-15-ösök csak késve érkezhettek Manhattan légterébe.

A bostoni irányítók képernyőiről 8 óra 20 perckor tűnt el az első gép, az American Airlines 11-es járatának transzponder jele. Miután a rádiókapcsolatot nem sikerült felvenni, a Boston Központ elsőként Atlantic City-t próbálta elérni, hogy értesítsék a légierőt a gép eltűnéséről. A New Jersey állambeli Atlantic City nemzetközi repülőtéren valóban volt korábban készültség, de 1998-ban költségcsökkentés miatt megszüntették. Ekkor a Massachusetts Légi Nemzeti Gárda Otis bázisát hívták Cape Cod-on, de mivel a légierő nem emelhet készültségi gépet civil kérésre, a Boston Központ a NEADS-hoz fordult.

Az észak-amerikai légtér védelméért a NORAD (North American Aerospace Defense Command) felelős. A NEADS (Northeast Air Defense Sector) a NORAD része, felelősségi körzete az északkeleti szektor a kanadai határtól délre, így hozzájuk tartozik Chicago, Boston, New York és Washington DC is.

A NEADS-hoz 8 óra 37 perckor érkezett a bostoni irányítók hívása. Vadászgépeket kértek, hogy az eltűnt 11-es járatot megtalálják. Még ugyanabban a percben futott be a hívás az Otisról is. Ők a Boston Központ hívása után „hivatalból” értesítették a NEADS ügyeletesét.

Ez alatt az Otis bázison Timothy Duffy alezredes lépett szolgálatba. Készültségbe volt beosztva, de előtte még ellenőrizte a reggeli kiképzési repülések beosztását. Hallotta a bostoni közelkörzeti irányítóktól érkezett hívást az eltűnt járatról. Megkereste társát, az ugyancsak készültségi szolgálatot adó Daniel Nash őrnagyot. Elmondta neki, hogy milyen hívás érkezett és, hogy szerinte komoly a dolog. Mindketten felvették a g-ruhát és a többi felszerelést, magukhoz vették a sisakot és kocsival a közel egy kilométerre lévő fedett állóhelyekhez hajtottak, ahol a készültségi F-15-öseik álltak.

A NEADS vadászirányítói ekkor, 8 óra 37 perckor adták ki a parancsot, hogy az Otis készültségi személyzete üljön be a gépekbe, és legyen kész az indításra. A NEADS erőfeszítése, hogy az északkeleti szektor felett tartózkodó repülőgépek között megtalálják az eltérített 11-es járatot, sikertelen maradt. Hozzá kell tenni, hogy eszközeik kőkorszakinak voltak mondhatóak, messze elmaradtak a polgári légiforgalmi irányítás eszközeitől. Szeptember 11-e után a teljes rendszert lecserélték a legkorszerűbbre.

Állig felfegyverezve. A Massachusetts Légi Nemzeti Gárda 102.vadászezredének F-15-öse három póttartállyal és teljes rakétafegyverzettel repül.  

Rövidesen nem volt mit keresniük, mert az American Airlines 11-es járata 8 óra 46 perckor a World Trade Center északi tornyának repült. Ugyanebben az időben az Otis készültségi gépeinek azonnali indítást rendeltek el. Az Otison és a NEADS-nál ekkor még nem tudták, hogy mi történt a 11-es járattal, számukra egy eltűnt polgári repülőgép volt, amit meg kellett találni.

Duffy és Nash a riasztástól számított hetedik percben felszállt és a New York-i John F. Kennedy nemzetközi repülőtér felé vette az irányt. Nem várták meg a hangsebesség feletti repülésre vonatkozó engedélyt, hanem 1,4 Mach-ra gyorsítottak. Duffy, mint a géppár vezére a levegőben további információkat kért, de nem tudtak neki semmit mondani. A NEADS továbbra is New York fölé küldte őket.

Röviddel 9 óra előtt a New York-i irányítók azt látták, hogy a United Airlines 175-ös járata letért az útvonalról. A Boeing 767-es éppúgy, mint a 11-es járat, Bostonból Los Angeles felé tartott, amikor eltérítették. A New York-i irányítókhoz ekkor érkezett a hír, hogy a korábban eltérített gép a WTC északi tornyának repült. A United Airlines gépével kapcsolatos fejleményről 9 óra 3 perckor értesítették a NEADS-t, de ezzel szinte egy időben a 175-ös járat a World Trade Center déli tornyába csapódott. Ezt már élőben közvetítette valamennyi televízió is.

Az F-15-ös géppár ekkor Long Island fölött repült, mivel közben azt az utasítást kapták, hogy várakozzanak a Whiskey 105 jelű katonai légtérben. A polgári irányítástól ugyanis még nem volt engedély a gépekkel zsúfolt légtérbe való belépésre. A teljes zűrzavarban a vadászok 9 óra 13 percig várakoztak, ekkor a következő utasítás Manhattan fölé rendelte őket. Feladatuk ettől kezdve járőrőzés (CAP) volt megakadályozandó, hogy bármilyen repülőeszköz a közelbe jusson.

"Ground Zero, Eagles on station" Rick Herter festménye azt a pillanatot örökíti meg, amikor Timothy Duffy alezredes F-15-öse átrepül a WTC égő tornyai felett.

A következő néhány órát a két F-15-ös pilóta azzal töltötte, hogy távol tartotta a hírügynökségek helikoptereit és a magánrepülőgépeket. Ehhez lassan és néha rendkívül alacsonyan kellett repülniük, olykor alig 150 méteren. Mivel a gépek a felszállástól Long Island-ig utánégetővel repültek, elkerülhetetlen volt a légi utántöltés, ezért a pilóták tankert kértek. Maine állam Légi Nemzeti Gárdája, amely azon a napon egyébként is a 102. vadászezred kiképzési repüléseinek tanker támogatását adta, egy KC-135-öst küldött Bangorból. A tanker a Kennedy repülőtér felett 6000 méter magasan állt töltési pozícióba, majd az utántöltések befejezése után távozott. Az Otisról időközben még egy F-15-ös géppár érkezett, hogy bekapcsolódjon a járőrözésbe.

A Manhattan feletti CAP feladatot a két pilóta több mint öt óra repülés után adta át kollégáinak, és visszatértek az Otisra. A teljes bevetés alatt egyszer sem kaptak tűzparancsot, a NEADS-nál azonban fontolóra vették az AIM-9 Sidewinder rakéta használatát, ha „a dolog úgy alakulna”.

Operation Noble Eagle. New York feletti őrjáraton az Otis egyik F-15-öse.

A sajtóban számos olyan kérdés látott napvilágot, hogy a légierő miért nem volt képes időben elfogni az eltérített gépeket. Az F-15-ösök bevetésével kapcsolatban az egyik leggyakrabban kifogásolt dolog a gépek sebessége volt. Sokan vélik úgy, hogy a két készültségi gép a maga 1,4 M sebességével lassan ért New Yorkhoz, holott sokkal gyorsabban is megtehették volna a kb. 250 kilométeres távolságot. Véleményüket a szakirodalomban fellelhető adatokra alapozzák.

A teljes képhez azonban hozzátartozik, hogy a gyártó által közölt adat legjobb esetben is csak „aerodinamikailag tiszta” sárkány mellett érvényes, márpedig az olyan gép, amelyen fegyverzet és három póttartály van függesztve, távolról sem mondható annak. Ráadásul a két készültségi gép 1977-ben került le a gyártósorról, vagyis 2001-ben 24 évesek voltak. Egy közel két és fél évtizede legyártott, több ezer órát repült vadászgépen számos korlátozást írhatnak elő, többek között a maximális sebességre vonatkozót is. Ezek ismeretében könnyebben belátható lenne, hogy a Manhattan fölé küldött Sasok miért „csak” 1,4 Mach-hal repültek.

Az F-15-ös pilóták sem rejtették véka alá véleményüket. Nash őrnagy szerint a Boston Központ nem igazán állt a helyzet magaslatán, amikor az eltérített repülőgépekről a légierőt értesítette. Nem tudták, hogy a közelebbi Atlantic City-ben már régen nincs készültségi vadászgép. Ekkor hívták az Otist, pedig ott nem szállhattak fel a NEADS engedélye nélkül. Végül csak harmadikként tájékoztatták azt a szolgálatot, amelynek jogában áll a készültségi repülőgépek felszállását elrendelni. A szeptember 11-ét vizsgáló bizottság is elmarasztalta a Boston Központot, mivel nem tartották be az ilyenkor kötelező szolgálati utat.

Daniel Nash továbbra is a Légi Nemzeti Gárdánál szolgál, F-15-ösön repül. Timothy Duffy, aki csak részidőben repült a Gárdánál, abbahagyta a katonai repülést. Elnöke és ügyvezetője egy olyan tanácsadó cégnek, amely arra tanít civil cégeket, hogy miként lehet alkalmazni a vadászrepülő századok „munkamódszereit” az üzleti életben.

2008. január 24. Daniel "Nasty" Nash őrnagy F-15-ösében ül. Az Otis készültségi géppárja ezen a napon szállt fel utoljára.

Az Otis bázis 2005-ben felkerült a BRAC listára. A BRAC (Base Realignment and Closure) a katonai bázisok átszervezésének és bezárásának listája, amely 2005-ben 14 bázis bezárását tartalmazta. Végül 2008. január 24-én kora délután hangzott el utoljára a készültségi F-15-ösök felszállását elrendelő parancs az Otis bázison. Minden úgy zajlott le, mintha éles riasztás lett volna. A vezérgépet az ezred parancsnoka, Anthony Schiavi ezredes repülte, aki az 1991-es Öböl-háborúban még századosként, ugyancsak F-15-össel repülve lelőtt egy iraki MiG-23-ast. A búcsúrepülésen Daniel Nash őrnagy volt a kísérője. Az Otis F-15-ösei és a személyzet egy része átkerültek a 104. vadászezredhez, az ugyancsak Massachusetts állambeli Barnes légierő bázisra. Az Otison ma a 102. hírszerző ezred dolgozik.

 * * *

A cikk elkészítéséhez nyújtott segítségért köszönet illeti Matt Visert, a The Boston Globe munkatársát.

Fotók: USAF / Massachusetts Légi Nemzeti Gárda