Tél, nappal, éjszaka - Szentkirályszabadja, 1999. december

Tíz évvel ezelőtt még Szentkirályszabadjáról indultak feladatukra a magyar Mi-24-es harci helikopterek. A légierő vezérkar akkori parancsnokának és a 87. Bakony Harcihelikopter Ezred vezetésének jóvoltából elkísérhettük az egyik Mi-24-es személyzetet repülési feladatukra. A feladatok közül egy kismagasságú útvonalrepülést javasolt a Kerecsen század segítőkész parancsnoka. Kaptunk egy sisakot, hogy a rádiózást is halljuk, majd kiballagtunk a géphez, és az elkövetkező órákban megtapasztalhattuk, hogy milyen is egy földközeli száguldás a Mi-24-essel.

Az 576-os oldalszámú Mi-24D személyzete egy kétórás útvonalra készül, Nagyvázsony, Taliándörögd, Doba, Mihályfa, Sümeg, Rezi, Tapolca fordulópontokkal, 15-50 méter közötti magasságon.

Körbejárás és a gép külső ellenőrzése.

A repülési adatrögzítő behelyezése. A Szirom magyar fejlesztés, az orosz SZARPP-ot helyettesíti.

Elhelyezkedés a pilótafülkében.

Mindenki a fedélzeten, a sisakban már hallatszik az indítás előtti ellenőrző lista, csattognak a kapcsolók, és indulnak a hajtóművek. Az egyre erősödő sivítás mellett életre kelnek a forgószárnyak is, árnyékuk egyre gyorsabban vibrál az állóhely betonján. Ismét ellenőrző lista csak most a felszállás előtti. Megvan az engedély, indulhatunk. A hajtóművek zaja sivításból dübörgéssé mélyül és a több mint tizenegy tonnás harci helikopter felemelkedik. Tizenöt méter magasan megfüggünk, majd elindulunk az útvonalra. Az első fordulópont Nagyvázsony, jelentjük, hogy elértük és a fák koronája fölé süllyedünk. Az erdőben őzek futnak szét, megzavarva a helikopter zajától. Megkezdődik a földközeli száguldás 220-240 km/ó sebességgel, kihasználva a domborzat nyújtotta lehetőségeket. A feladat része a fordulópontok közötti kurzus pontos tartása valamint az, hogy a helikopter pontosan érkezzen az útvonal végpontjára. Az útvonal tartásában a szokásos navigációs műszerek mellett a műszerfal térkép indikátora is segít. A műszerfalon lévő tokba a térkép egy darabja helyezhető, a berajzolt útvonallal. Az átlátszó tok felületén egy kis kurzor mozog, amely a Doppler-berendezéstől kapja a jelet. Az indulás helyén a kurzort a felszállás helyére teszik, és amint a gép megmozdul, a berendezés már számolja is a föld feletti sebességet, a széleltérítést és ennek megfelelően a kurzort ott mozgatja, ahol repülünk. Ha nem térünk le az útvonalról, akkor a berajzolt útvonalon araszol előre. Közben ismét egy fordulóponthoz érünk, ráfordulunk az új irányra. A nagy sebesség mellett van mire figyelni: irányra, időre, a gép rendszereire és persze a közeli terepre. Mezők, dombok, fás, erdős részek és elektromos vezetékek maradnak el a Mi-24-es alatt.

Kilátás a pilóta sisakja mellett, a deszantteret a pilótafülkével összekötő "alagútból".

Karnyújtásnyira a havas Szent György-hegy mellett.

A fákkal szegélyezett külső leszállóhely megközelítése. Lassan lebegünk előre, közben kettős koppanás jelzi, hogy kiengedtük a futóműveket. Centiről centire süllyedünk, a talajt borító hó- és jégdarabkák is repkednek, majd nagyon lágyan talajt érünk.

Két perc a földön, amíg elkészül a fotó a terepen álló harci helikopterről.

Felszállás után megfüggünk, helyben körbeforgunk és körülnézünk, mint egy magaslesből. Futó be, újra nekilendülünk az imént berepült útvonalnak, és visszatérünk a külső leszállóhelyre. Ismét a terepre szállunk, majd a felszállást követően Szentkirályszabadja felé vesszük az irányt. A bázis felett magasan keresztezzük a futópályát, behelyezkedünk a leszálláshoz, lassan lebegünk előre, és földet érünk az állóhelyen. A földön állva három perces hajtóműhűtés következik alapjáraton; az azonnali leállítás károsodással járna. Közben jobbról-balról behelyezkedik egy-egy helikopter és leszállnak a közelebbi leszállóhelyeken.

A hótól megtisztított állóhelyen, a lemenő nap sárgás fényében fürdik az 576-os.

Miután lemegy a nap, a helikopterek fényszóróval gurulnak, vagy szállnak le és fel, a légtérben felvillannak a vörös villogófények. A hajózók egy újabb repülésre invitálnak, amelyen a légierő vezérkar repülésbiztonsági főnöke lesz a pilótánk.

A leszállóhelyet megvilágító fényszórók az egész gépet fénybe burkolják. Az égéstermék hangos dübörgéssel távozik a fúvócsöveken, a gép mellett a forgószárnyak szele örvénylik.

Bent a kabinban kellemes a meleg. Kívülről bezárják az ajtót és elindulunk az éjszakai útvonalra, amely most Hajmáskér, Zichyújfalu, Sárbogárd, Kőröshegy és Aszófő felé vezet. Kirepülünk az útvonalra, balra elmarad mellettünk Székesfehérvár, a pusztaszabolcsi irányadóra tartunk. Látni, ahogy Budapest fényei megvilágítják a felhőket. Dolgozik a robotpilóta útvonalcsatornája, tartja a magasságot és az irányt. A pilótafülkét varázslatos vörös fénybe burkolja a kabinvilágítás. Végigrepüljük az útvonalat, lecsavarunk egy kört a behavazott Kiliti repülőtér felett, majd célba vesszük a sötétben rejtőző Tihanyi-félszigetet. Ezután megérkezünk Szentkirályszabadja fölé, és végrehajtunk néhány műszeres bejövetelt a futópályára. A pilóta lefüggönyözött kabinban, a műszerek alapján vezeti a helikoptert, elöl, az operátor kabinban ülő társa ellenőrzi a végrehajtást. Néhány leszállás után a földön maradunk, és a hókupacok szegélyezte gurulóúton begurulunk az egyik állóhelyre. Leállnak a hajtóművek, kiszállunk a gépből. Visszasétálunk az eligazító helyiségbe, ahol már csak kevesen vannak. Szentkirályszabadján ismét véget ért egy repülési nap.

* * *

Fotó: Szórád Tamás