Négyezer méteren - Szolnok, 2001. július

A Magyar Honvédség An-26-os szállító repülőgépei 2005 óta a kecskeméti 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázisról hajtják végre feladataikat. 2001 nyarán azonban még a szolnoki bázis volt az otthonuk. Az akkori 89. Szolnok Vegyes Szállítórepülő Ezrednél tett látogatás során lehetőség nyílt egy 4000 méterről végrehajtott ejtőernyős ugratás megtekintésére, mégpedig az egyik An-26-os fedélzetéről.

An-26-osok a nyolcszögletű, átgurulós állóhelyen. Az előttük látható facsoport mellett volt a századépületük.

A század egykori szűkebb otthona, fotókkal, relikviákkal és egy An-26-os műszerfalának papírból készült másolatával.

Indításra kész az előkészített 603-as Ancsa, amely már csak személyzetére vár. Az ejtőernyősök a hajtogató-felszerelő helyen szállnak majd be a gépbe.

Mindenki a fedélzeten. Most csak 12 ejtőernyős szállt be, egyébként 30-at is vihet az An-26-os.

Sebesség 160, 170, 180, majd 190-nél elemelkedik az orrfutó, és pillanatokon belül az egész gép a levegőben van. Az emelkedés 5 m/s, a személyzet az 50 fokos kabinban izzad.

Munkában a navigátor. Ő mindig tisztában van a repülőgép pontos pozíciójával az ugrási terület felett. Az ugrást jelző fényeket is ő kapcsolja. Munkahelye a gépparancsnok ülése mögött van, egy kicsit lejjebb.

Magasság 4000 méter, sebesség 310 km/ó, rámpa nyitva. Egyelőre vörös fény világít, tilos az ugrás. Az ugratóparancsnok nyitja a rakteret lezáró "kiskaput". Ezzel szabaddá válik az út, de csak az ugratóparancsnok engedélye és világító zöld fény esetén mehet az ugrás.

Ugrás! Kint mínusz 5 fok van és az ernyő nyílása ekkora sebességnél - mint mondják - olyan, mintha szeneslapáttal vernék hátba az embert.

Ismét földön a 603-as. Nem sokáig, mert az ejtőernyősök újabb csoportja már beszállt. Mehet az újabb kör, ismét 4000-re.

* * *

Fotó: Szórád Tamás