HTML

Hirdetés

Air Base

t.szorad@gmail.com

Címkék

0 pont (6) afganisztán (10) alkotók (5) argentína (1) ausztrália (1) ausztria (7) baltic air policing (2) belgium (4) budapest (18) csehország (27) dánia (3) dél afrika (1) egyesült államok (42) egyesült királyság (7) éjszakai repülés (8) ejtőernyősök (6) éleslövészet (13) előretolt repülésirányítók (11) emlékmű (5) emlékművek (1) finnország (5) földi telepítésű légvédelem (8) franciaország (8) görögország (3) gripen (60) gyakorlatok (56) győr (5) helikopterek (99) hétköznapok (44) história (18) hölgyek a seregben (2) hollandia (2) horvátország (9) iceland air policing (1) india (1) irak (1) izrael (2) járművek (9) jtac (7) kanada (1) kecskemét (74) kiállítás (3) kiállított repülőgépek (4) kiképzés (3) korea (1) koszovó (1) kutató-mentők (4) légiforgalmi irányítók (1) légifotó (7) légirendészet (1) lengyelország (4) líbia (17) litvánia (2) macedónia (1) magyarok a nagyvilágban (12) magyar honvédség (170) magyar néphadsereg (3) megemlékezés (5) műszakiak (39) múzeum (8) nato flying training in canada (5) németország (4) nyitott égbolt/open skies (1) olaszország (9) olvasói levél (1) oroszország (1) pápa (31) radarok (1) repülőgép hordozók (17) repülőnapok (26) sorkatonai szolgálat (1) svédország (12) szállítórepülés (34) szentkirályszabadja (9) szlovákia (10) szlovénia (5) szolnok (41) szovjetunió (2) táborfalva (1) találkozó (6) találkozók (1) tankerek (6) taszár (10) technika (3) tengerészeti repülés (55) természeti katasztrófák (3) thaiföld (1) tököl (1) törökország (1) történetek (46) tűzoltók (1) új zéland (3) űrhajózás (2) vadászirányítók (1) várpalota (1) vendégszerző (1) vietnam (4) Címkefelhő

Repülőnap előtt - Kecskemét, 2000. május

2015.03.05. 06:00 szórád tamás

A 2000. májusi múltidézést néhány kecskeméti fotóval zárom. A Milleniumi Repülőnap és Haditechnikai Bemutató előtt három héttel sajtótájékoztatót tartottak az MH 59. Szentgyörgyi Dezső Harcászati Repülőezrednél. A helyszínül szolgáló kék hangár előtt adódott némi fotózási lehetőség. 

lhke-000503-04-frame.jpg

A 19-es MiG-29-es a kék hangár előtt. A Nagyvasak ekkor még azzal a festésmintával repültek, amellyel 1993-ban Magyarországra érkeztek.

lhke-000503-01-frame.jpg

A 15-ös gép szintén a kék hangár előtt parkolt

lhke-000503-02frame.jpg

A szállítókocsin R-27-es és R-73-as súlymakettek pihennek 

lhke-000503-05-frame.jpg

A 11-es MiG félig csupasz hajtóművekkel

lhke-000503-03-frame.jpg

A nyitóképen látható gép egy másik szögből fotózva. Mögötte, a festőhangárban még egy 29-es áll.

lhke-000503-06-frame.jpg

Vári Gyula és Besenyei Péter. Ismert és elismert nevek a katonai bemutatórepülés és a profi műrepülés világából.

lhke-000503-07-szu26.jpg

Ez is Szuhoj, ha nem is katonai. Veres Zoltán Szu-26-osával húz át a hangár előtt.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

Címkék: kecskemét repülőnapok

Szárazföldi kitérő - Taszár, 2000. május

2015.02.27. 06:00 szórád tamás

2000 tavaszán a USS Dwight D. Eisenhower repülőgép-hordozó két hónapot töltött a Földközi- és az Adriai-tengeren, közben számos helyen kikötött. Az egyik megálló Dubrovnik volt és amíg az „Ike” Dalmácia előtt horgonyzott, két F/A-18C Hornet századának négy gépe Taszárra települt, hogy a pilóták a magyar MiG-21-es és MiG-29-es hajózókkal közösen gyakorolhassanak.

lhta-000505-04.jpg

A VFA-136 Knighthawks század F/A-18-asa fotózáshoz beállítva, a május 5-i sajtónapon. Egy évvel korábban, az Allied Force művelet idején a tengerészgyalogság F/A-18-asai használták a taszári bázist. Már ezen a gyakorlaton lehetett hallani, hogy ősszel a Hornetek mellett F-14-esek is jönnek Magyarországra. A hír igaznak bizonyult.

lhta-000505-05.jpg

A haditengerészetnél az orrfutó gondola ajtajára kerül fel, hogy ki a gépért felelős műszaki (PC - Plane Captain), mi a beosztása és honnan származik. A 302-es Hornetért felelős Adrian Brewster beosztása AN (Airman) volt, amit a Navy-nél a legénységi állományú, külön szakághoz még nem tartozó műszakiak töltenek be. A Barbadosról származó műszaki is talán azért lépett be a tengerészethez, mint sokan mások: hogy világot lásson. A képen megfigyelhető még a fülke mellé előrenyúló belépőéltő-hosszabbítás (LERX) és az abból lehatjható létra.

lhta-000505-01.jpg

A VFA-136-osok századparancsnok-helyettese zárja a kabintetőt. A Hornet masszív orrfutóján a hordozófedélzeti üzemelés két kelléke, a katapultos felszállásokhoz szükséges vonórúd és a leszállásirányítót tájékoztató három színes lámpa látható. Ebből a szögből jól látszik az is, hogy a LERX milyen nagy felületű.

lhta-000505-08.jpg

A pápai MiG-21-es előtt álló amerikai hajózó nem századhoz, hanem az Eisenhower repülőezredéhez (Carrier Air Wing 7) volt beosztva. Ezt jelzi a hímzett jelvény is, amelyen az ezred száma ötletesen egy fékezőhoroggal van ábrázolva.

lhta-000505-06.jpg

Amerikai csoportképen elképzelhetetlen az összevissza ácsorgás. Ennek megfelelően az amerikai sajtós a fotózás előtt pillanatok alatt sorba rendezte a hajózókat.

lhta-000505-07.jpg

Csoportkép a Hornet és a MiG-21-es előtt. A hátsó sort az amerikai, a kecskeméti és a pápai pilóták alkotják, az Egyesült Államok akkori budapesti nagykövetével kiegészülve. Az első sorban a Navy repülőműszakijai térdelnek, középen vezető altisztjükkel. Arra a kérdésre, hogy a képről kik hiányoznak, a helyes válasz: a magyar műszakiak.

A gyakorlatról sok mindent lehetett hallani, azt is, hogy célt repültünk az amerikaiaknak és azt is, hogy a manőverező légiharcban a Hornet nem volt ellenfél. Egyszer jó lenne megismerni a gyakorló légiharcok történetét azoktól, akik a repülőgépekben ültek...

* * *

Fotó: Szórád Tamás

Címkék: pápa kecskemét hétköznapok egyesült államok taszár gyakorlatok magyar honvédség tengerészeti repülés

Várópont - Kecskemét, 2000. május

2015.02.23. 12:13 szórád tamás

Alkonyat előtti pillanatképek a kecskeméti repülőbázisról, négy nappal a Milleniumi Repülőnap előtt. Már másnap elkezdődött a repülőnapra érkező gépek áttelepülése Kecskemétre. 

lhke-000516-01.jpg

A 133-as L-39-es a váróponton. Mögötte a zónában MiG-29-esek állnak és egy APA kocsi.

lhke-000516-02.jpg

Egy gyors vizuális ellenőrzés a 02-es MiG-29-esen, mielőtt a pilóta zárja a kabintetőt és a pályára gurul 

lhke-000516-03-2.jpg

A 30-as pályán utánégetővel indul egy UB 

* * *

Fotó: Szórád Tamás

Címkék: kecskemét hétköznapok magyar honvédség

Hangárparti – Kecskemét, 2005. március és április

2015.02.18. 06:00 szórád tamás

2005 tavaszán két olyan közös kiképzési repülés volt Kecskeméten magyar és külföldi alakulatok között, amely során a hangárba is betekinthettünk. 

Az angol beteg

A Királyi Haditengerészettel közös márciusi kiképzési repülésen a magyar MiG-29-esek ellenfelei a Sea Harrier FA2-esek voltak, amelyek kivonásáról akkor már megszületett a döntés, így a „Shar” pilótákkal közös repülés egyszeri és megismételhetetlen lett. A sajtónapon hiába kerestük a központi zónába kivontatott gépek között az évfordulós festésű Harriert. Az indigókék példányt megviselte egy MiG-29-essel vívott közeli légiharc, ezért a hangárba került, ahol a tengerész-műszakiak igyekeztek kikezelni a problémát.

lhke-050308-01_1.jpg

lhke-050308-02_1.jpg

lhke-050308-03_1.jpg

lhke-050308-04_1.jpg

lhke-050308-05_1.jpg

lhke-050308-06_1.jpg

*

Terítéken a Nagyvas

A Sea Harrier két MiG-29-es között kapott helyet, így az a ritka eset állt elő, hogy megnézhettük mi van a Nagyvas bőre alatt.

lhke-050308-07_1.jpg

lhke-050308-09_1.jpg

lhke-050308-08_1.jpg

lhke-050308-10_1.jpg

lhke-050308-11_1.jpg

lhke-050308-12_1.jpg

 *

Albák, darabokban

Áprilisban két hétig gyakoroltak magyar légtérben az USAFE avianói ezredének F-16-osai. Az első héten az 510. Buzzards század érkezett Kecskemétre, a másodikon az 555. Triple Nickels. Az időjárás miatt az Ötcentesek késéssel indultak Olaszországból, így a várakozás közben benézhettünk abba a hangárba, ahol az L-39 Albatrosok üzemidő hosszabbítása zajlott.

20050414-01.jpg

20050414-02.jpg

20050414-03.jpg

20050414-10.jpg

20050414-04.jpg

20050414-06.jpg

20050414-07.jpg

20050414-09.jpg

* * *

Fotó: Szórád Tamás

Címkék: kecskemét hétköznapok magyar honvédség műszakiak

Alkotók - Andrási Sándor

2015.02.12. 16:16 szórád tamás

A vadászpilótából lett katonadiplomata régóta fest, mégis első ízben választotta témájául a repülőgépet. Az alkotói szabadsággal élve, olyan pillanatot festett meg, amely a valóságban sosem történt meg, hiszen ilyen oldalszámú MiG-21-esek nem repültek együtt. Az alkotó nem törekedett a teljességre, számos részletet – szegecseket, olajfoltokat, feliratokat – nem ábrázolt. Célja mindössze az volt, hogy a kép előhozza a szép emlékeket és ez által örömet nyújtson, amikor ránéz.

alkotok-andrasi-01.jpg

A teflonszürke szovjet MiG a 80-as oldalszámot kapta. Egyrészt valóban volt ilyen oldalszámú 21-es a Szovjetunióban, másrészt utolsó évesként ez volt Andrási Sándor hívószáma, végül pedig évfolyamát ’80-ban avatták. A magyar MiG-21-esek között nem volt 23-as, de ez a szám volt Andrási Sándoré a pápai évek alatt. Ez állt a sisakján, ez volt a ruháiba írva és az emlékek miatt ez került a megfestett repülőgépre is.

alkotok-andrasi-02.jpg

Részletfotó a készülő műről. Az olajfestékkel festett kép lealapozott farostlemezre kerül, amely a vászonhoz hasonló érdes felületet ad.

alkotok-andrasi-03.jpg

A festmény alapjait egy cseh géppárról készült fotó adta, abból lett a magyar-szovjet vegyes géppár. A szovjet MiG itt már elkészült, a magyar gépnek egyelőre csak a vázlata van az alapon.

alkotok-andrasi-04.jpg

Lassan formát ölt a pápai 21-es is. Az olajjal történő festés alapjait általános iskolai tanárától sajátította el az alkotó, akinek első repülési témájú képét remélhetőleg több is követi majd.

alkotok-andrasi-06.jpg

A végleges változat, amelyen egy kicsit oszlott a felhőzet széle

***

Fotó: Andrási Sándor 

Címkék: alkotók

Mentés határok nélkül – Szolnok, 2004. szeptember

2015.02.06. 15:00 szórád tamás

A magyar kezdeményezésű, Cooperative SAREX elnevezésű nemzetközi kutató-mentő gyakorlatot első ízben 2003-ban rendezték meg. Akkor az MH 87. Bakony Harcihelikopter Ezred volt a házigazda. Mire a Cooperative SAREX 2004-re sor került, a szentkirályszabadjai bázist bezárták, ezért a gyakorlat Szolnokra költözött. Az utolsó feladatot – bemutató jelleggel – két helyszínen hajtották végre.

Szolnok-Szandaszőlős repülőtér

sarex-040924-01.jpg

Daru nélkül már ez a Mi-8-as se juthatott volna ilyen magasra. A lecsupaszított sárkány egy szerencsétlenül járt helikoptert imitált a gyakorlaton.

sarex-040924-02.jpg

Az elképzelt szituáció szerint a lezuhant helikopter közelében kényszerleszállt egy másik gép. Ezt a bizonyos gépet egy Mi-24-es alakította.

sarex-040924-03.jpg

Megérkeznek a kutató-mentők. Románia IAR 330 helikopterekkel vett részt a gyakorlaton. A szürke festésű gép egy modernizáción átesett példány, orrában időjárás radar kapott helyet.

sarex-040924-04.jpg

Földet ér egy terepszínű IAR 330-as is. A gép előtt a sportrepülőtér mellett vezető 4-es út forgalma zajlik.

sarex-040924-05.jpg

A 2003 és 2006 között létezett Szerbia és Montenegró államszövetség légierejének Mi-8-asa is megérkezik

sarex-040924-06.jpg

A szlovén 15. helikopter zászlóalj Bell 412-essel vett részt a gyakorlaton, amely az SFOR misszió keretében megjárta Bosznia-Hercegovinát is

sarex-040924-07.jpg

A helikopterek földet érése után az egészségügyi szakszemélyzet azonnal hozzálát a sérültek ellátásához

sarex-040924-08.jpg

A területen mindenfelé a sérülteket alakító katonák fekszenek

sarex-040924-09.jpg

A sérülteket előkészítik a légi szállításra

sarex-040924-10.jpg

A szerb és montenegrói Mi-8-as személyzete elindul a hordággyal a szállítóhelikopter felé

sarex-040924-11.jpg

A hordágyat beemelik a gépbe

sarex-040924-12.jpg

A szerb és montenegrói Mi-8-ason a MEDEVAC feladatkörre utaló vörös kereszt és egy azóta már nem létező felségjel látható

*

MH 86. Szolnok Helikopter Ezred

(2007. március 1-től MH 86. Szolnok Helikopter Bázis)

sarex-040924-13.jpg

A sérülteket szállító helikopterek megérkeznek a katonai repülőtérre. A román légierő egyik IAR 330-asa még a régi  festésmintával repült, orráról hiányzik a modernizált gépek időjárás radarja. Az IAR 330 jelzés a francia SA330 Puma román változatát jelenti, amelyet keleti szomszédunk a hetvenes évek közepe óta gyártott.

sarex-040924-14.jpg

Magyar An-26-os földre hajtott rámpával. A Cooperative SAREX forgatókönyve szerint a helikoptereken beérkező sérülteket a szállítógépek vitték tovább.

sarex-040924-15.jpg

Ancsa sor a szolnoki kutyanyelveken. A szállítórepülők 2005 decembere óta Kecskemétről repülnek.

sarex-040924-16.jpg

A bázis fölé megérkeznek a magyar résztvevők, két Mi-8-as és egy Mi-24-es. A harci helikopterek két hónappal korábban búcsúztak Veszprém melletti fészküktől és települtek a Tisza partjára.

sarex-040924-17.jpg

Az Országos Mentőszolgálat Mi-2-ese is részt vett a gyakorlaton, de a Bravo-Golf-Hotel a bemutatón nem repült

sarex-040924-18.jpg

A félreeső helyen álló An-26-os megkopott fehér-piros-szürke festése és a törzs Vitéz Háry László Air Transport Squadron felirata a 2001 nyarán megszűnt tököli alakulatra emlékeztet. A szállítógép előtt egy teljesen betakart Jak-52-es áll.

sarex-040924-19.jpg

Románia izraeli segítséggel harci helikopterré alakított 24 gépet. Az IAR 330 újfajta festésmintájú, harckocsik elleni SOCAT változatán szenzortorony, 20 mm-es gépágyú és megerősített függesztési pontok láthatóak.

2004 után a Cooperative SAREX 2008-ban tért vissza Magyarországra, meglehetősen szép forgószárnyas felhozatallal, majd a hatéves kihagyás után tavaly ősszel ismét megrendezett gyakorlaton mindössze egy magyar és egy török helikopter repült.

***

Fotó: Szórád Tamás

Címkék: szolnok gyakorlatok helikopterek magyar honvédség kutató-mentők

Téli álom – Kecskemét, 2005. február

2015.02.02. 17:15 szórád tamás

A tíz évvel ezelőtti február változó időjárással köszöntött be. A kecskeméti bázislátogatáshoz éppen azt a napot sikerült kifogni, amelyen az időjárás ellehetetlenítette a repülést, így a fényképezőgép lencséje elé aznap nem kerülhetett más, mint letakart MiG-29-esek és L-39-esek. 

ab-050203-01.jpg

ab-050203-02.jpg

ab-050203-03.jpg

ab-050203-04.jpg

ab-050203-05.jpg

ab-050203-06.jpg

ab-050203-07.jpg

ab-050203-08.jpg

ab-050203-09.jpg

*

ab-050203-11.jpg

A MiG-17PF azóta korhű, csillagos felségjelet kapott

ab-050203-12.jpg

Ma már a MiG-15bisz is négyszínű terepfestéssel látható Kecskeméten

ab-050203-13.jpg

MiG-21F-13

* * *

Fotó: Szórád Tamás

Címkék: kecskemét hétköznapok magyar honvédség

FlottaFalcon

2015.01.26. 11:03 szórád tamás

f16n-vf43-1990-01.jpg

A nyolcvanas évek közepén, a U.S. Navy agresszor századainál üzemelő A-4 Skyhawk és F-5 Tiger II típusok mellé egy újat kellett találni, hogy a haditengerészet vadászpilótái felkészülhessenek a legújabb ellenfél, a MiG-29-es elleni légiharcra. A választás 1985 januárjában az F-16-osra esett.

Két évvel a típus kiválasztását követően 26 darab F-16-os készült, amelyek az N jelzést kapták, utalva az üzemeltetőre (Navy). Az F-16N tulajdonképpen egy F-16C Block 30-as volt, az agresszor feladathoz szükséges átalakításokkal, egyszerűsítésekkel. A gép orrában a C modell APG-68-as radarja helyett az F-16A könnyebb, de kisebb teljesítményű APG-66-osa kapott helyet, a törzs végében a General Electric F110-GE-100-as hajtómű dolgozott. A szárnyat megerősítették, a szárnyvégen kialakították a manőverező légiharc adatait a földi állomásra továbbító berendezés függesztési pontját. További könnyítés céljából a gépágyút és a hozzá tartozó berendezéseket kiépítették. Kétüléses változat is készült, az F-16D alapján kialakított TF-16N. A gépek színe eltért a szabvány F-16-os festésmintától, a szürkés-kékes árnyalattal a Fulcrum színeit igyekeztek felidézni, de voltak sivatagi festésű Falconok is.

f16n-vf45-oceana-1989.jpg

A gépeket 1987 és 1988 között adták át három agresszor századnak. Elsőként a kaliforniai Miramar tengerészeti légibázis VF-126 Bandits százada kapta meg a Falcont, öt együléses és egy kétüléses változatot. A második agresszor század a floriday Key Westen települő VF-45 Blackbirds volt, ők tíz F-16N-t és két TF-16N-t kaptak. Szükség is volt az új gépekre, hiszen az F-14-es századok rendszeresen települtek egy-egy hétre Key Westre, légiharc gyakorlatra. Harmadikként a keleti part központi tengerészeti légibázisa, az Oceana VF-43 Challengers százada lett a típus üzemeltetője. Az F-16-os alkalmazása akárcsak a nyugati parti Miramaron, az F-5-ösökkel, A-4-esekkel és T-2-esekkel közösen történt. Az Oceana F-16-os pilótái a floridai agresszorokkal osztoztak a típuson. A 26 darabos gépmennyiség utolsó nyolc darabja szintén Miramarra, a Topgun iskolához került. (Az eredeti írásmód Topgun, a Top Gun csak a mozifilm miatt terjedt el a köztudatban.)

f16n-usmc-miramar-1991.jpg

Valamennyi agresszor század meg volt elégedve a típussal, amely új lehetőségeket nyitott a légiharc-kiképzésben. A tapasztalt agresszor pilóták által repült A-4-esek és F-5-ösök is okozhattak nehéz perceket egy F-14-es személyzetnek, hát még egy F-16-os.

f16n-vf43-oceana-1990-3.jpg

A Falcon haditengerészeti szolgálatának első felvonása azonban rövidnek bizonyult. A kilencvenes évek elején a védelmi költségvetés drasztikus csökkentése miatt először a légierő állított le agresszor gépeket. A haditengerészet F-16-osai akkor még csak műszaki okok miatt kényszerültek földre. Az intenzív használat, a manőverező légiharc megviselte a gépeket, amelyek közül többnek a szárnyában repedéseket találtak, ezért az F-16/TF-16N-ekre repülési tilalmat rendeltek el. Hosszas, évekig tartó huzavona után a Navy nem kapott pénzt a szükséges javítások és megerősítések elvégzésére, ezért az F-16-os üzemeltetést kénytelenek voltak befejezni. Az utolsó F-16N 1995 januárjában repült át az USAF Davis-Monthan bázisán kialakított repülőgép-tárolóba.

tf-16n-vf-45-nafandrews-1993.jpg

Az agresszorok máshol is besegítettek, ha kellett. Egy TF-16N az Andrews légibázison 1993-ban, a N változat üzemeltetésének vége felé.

*

Amikor az utolsó Falcon is elindult a Davis-Monthan felé, még senki sem gondolta, hogy a NAVY felirat ismét felkerül majd egy F-16-osra. Pedig így történt, igaz addigra változott egy s más.

Az F-16N-ek helyét F/A-18-asok vették át, az F-5-ösök maradtak, de az A-4-eseket leállították. A Topgun sem létezett már a régi formájában, a kiképzés új helyszíne a kilencvenes évek közepétől a nevadai Fallon tengerészeti légibázis lett. Előtérbe kerültek a levegő-föld feladatok, ezért az  elnevezés is változott, az egykori Navy Fighter Weapons School az átszervezés után Naval Strike Air Warfare Center lett és ismét szóba került egy, az F/A-18-astól eltérő típus alkalmazása.

f16b-fallon-txt.jpg

2002-ben a Davis-Monthan területén tárolt számtalan F-16-os közül tíz együléses és négy kétüléses Falcont vettek elő. A 14 gép a Pakisztán részére legyártott, de átadásra végül nem került 28 darab, Block 15-ös F-16A és B közül került ki. A másik 14-es csomagot a légierő kapta. A gépek annak idején jóformán a gyártósorról kerültek a sivatagba, így minimális repült óra volt a sárkányaikban, de ettől függetlenül a szerkezeti megerősítéseket elvégezték.

A típusra pilótákat kellett képezni, hiszen akik korábban repülték az F-16-ost, már régóta más beosztásban voltak vagy elhagyták a haditengerészetet. Kezdetben az Arizona Légi Nemzeti Gárda tucsoni bázisán történt a típusátképzés, de 2004-ben - néhány pilóta kezdeményezésére – áthelyezték a Fallonra és Arizonában csak a szimulátoros képzés maradt. A gyakorlati átképzést és a repüléseket továbbra is a légierős tematikára alapozva, de saját igényeiket és a korábbi átképzési utasításokat is figyelembe véve már Nevadában hajtották végre.

f-16a-fallon.jpg

Az F-16-osokat Vipernek nevezik az amerikai üzemeltetők, Európában inkább az eredeti elnevezés, a Fighting Falcon a megszokott

Manapság egy 1000 repült órával rendelkező Hornet pilótát nem nagy ügy átképezni az F-16-osra, a negyedik felszállásnál már egyedül repülhet a Falconon. Ezután még nagyjából tíz repült órát igényel az átképzés, majd részben a légierős agresszorok segítségével egy héthetes kiképzés következik, amelyen megtanulják, hogy hogyan repüljenek az F-16-ossal – ellenségként.

* * *

Fotó: U.S. Navy

Címkék: egyesült államok tengerészeti repülés

Úton, útfélen - Montana, Idaho

2015.01.21. 18:43 szórád tamás

Jeff Manthos a hetvenes évek közepén az amerikai haditengerészetnél szolgált, Sea King helikopteren repült. Miután kilépett a haditengerészettől, főiskolára ment és hangszerekkel kezdett foglalkozni. Hegedűkészítő mester lett, Oregonban él. Jómagam 2008 óta ismerem. Akkor olvastam a könyvét és kerestem meg azzal, hogy személyes élményei alapján szívesen írnék a Sea King személyzetek mindennapjairól.

Tavalyi, tíznapos túrája során Jeff két olyan helyszínt is érintett, amelyek az amerikai hadtörténet szempontjából fontos helynek számítanak és ahol ma emlékművek idézik a múltat.

Little Bighorn, Montana

Little Bighorn annak a csatának a helyszíne, ahol az éppen százéves Amerikai Egyesült Államok hadserege vereséget szenvedett a lakota sziú, az észak-sájen és az arapaho indián törzsek egyesített erőitől. Az 1876. június 25-26-án vívott ütközetben a George Armstrong Custer alezredes vezette 7. lovasezred közel 300 katonája vesztette életét. 

resize-1876_battle-site_7th-cav.jpg

Az emlékmű azon a dombon áll, ahova Custer 40-50 életben maradt embere visszaszorult. Gyalogosan és lóháton  kísérelték meg a kitörést, de esélyük sem volt az indián harcosok százai ellen. 

resize-little-big-horn-battle-site_1876_1.jpg

 A helyszín, ahol az Egyesült Államok hadserege összecsapott az indiánokkal. 

resize-7th-cavalry-kia-in-1876-1.jpg

A márványtáblák azon a helyen állnak, ahol az elesett katonákat eredetileg eltemették. A tisztek maradványait később az ország különböző temetőibe szállították, a katonákat 1881-ben egy közös sírba újratemették. Custer West Point temetőjében nyugszik.

resize-7th-cav-horse-cemetery.jpg

Öt évvel a csata után az elpusztult lovak maradványait is elföldelték.

resize-little-big-horn-natl-cemetery_2014.jpg

Little Bighorn temetőjében nemcsak az indián háborúk halottai nyugszanak. Sokan kerültek ide azok közül is, akik más csatákban és háborúkban, például Vietnamban vesztették életüket. 

resize-inscription-at-little-big-horn-battle-site.jpg

„Ismerjétek meg a béke erejét”

Fekete Jávorszarvas a lakota indiánok szent embereként és gyógyítójaként volt ismert, szavai az emlékhely múzeumának falán olvashatóak.

A U.S. Army rövidesen visszavágott és néhány éven belül a nagy indián háborúk véget értek. A lakotákra - akárcsak az apacsokra, vagy korábban az irokézekre és a kiowákra - ma egy helikoptertípus emlékeztet az Egyesült Államok hadseregében, amely forgószárnyasainak többségét indián törzsekről nevezi el. Az őslakosokról, akiket valaha nagy erőkkel irtott.

*

Arco, Idaho

Az Idaho állam délkeleti részén található Idaho National Laboratory (INL) valamikor a haditengerészet egyik fegyverkísérleti központja volt. A Pearl Harbort ért japán támadás után itt tesztelték a hadihajók lövegeit. A területen 1949 óta foglalkoznak atomreaktorokkal, köztük olyanokkal is, amelyeket tengeralattjárókba szántak. Ezért is nevezik a helyet a nukleáris haditengerészet szülőföldjének.

resize-idaho-reactor-site.jpg

Az 1949-es létrehozása óta eltelt évtizedekben több mint 50 reaktor építettek és üzemeltettek a kísérleti területen. 

resize-idaho-reactor-info-site.jpg

Az ismertető táblán az INL történetét lehet nyomon követni. 

resize-sub-conning-tower-arco-id.jpg

Arco közterületén látható a hidegháborús „Nuclear Navy” egyik hajójának, a USS Hawkbill atommeghajtású vadász-tengeralattjárónak a tornya. Az első atom-tengeralattjárónak, a USS Nautilusnak szánt reaktort is Idahóban fejlesztették ki.

resize-sub-conning-tower-arco-id_2.jpg

A Hawkbill tornyát adományokból és önkéntesek munkájának eredményeképpen sikerült az óceántól több mint 1000 kilométerre elszállítani és ott felállítani.

resize-sub-plaque-arci-id.jpg

Az SSN-666 jelű és ezért az Ördög hajójának is nevezett Hawkbill az ezredfordulóig szolgált.

resize-_torpedo-arco-id.jpg

A tengeralattjárósok emlékművénél állították ki a második világháborús amerikai tengeralattjárók fegyverét, a Mk 14-es torpedót. 

resize-sub-display-arco-id.jpg

A bal oldali emléktábla arra a több mint 4000 tengerészre emlékeztet, akik a 65 elvesztett amerikai tengeralattjárón szolgáltak. A jobb oldali tábla egy második világháborús tengeralattjárónak állít emléket. A USS S-27 1942-ben járt szerencsétlenül, de valamennyi tengerésze megmenekült.

* * *

Fotó: Jeff Manthos

Címkék: egyesült államok emlékművek

Kalocsán szolgáltak

2015.01.15. 09:50 szórád tamás

A Magyarországon 2004-ig létezett sorkatonai szolgálat az ország különböző részeibe szólította a fiatalokat. Tandari Gábornak szerencséje volt: lakóhelyéhez közel, a Kub csapatlégvédelmi rendszerrel felszerelt kalocsai MN 2314 jelű légvédelmi rakétaezrednél egy önjáró indítóállványon, az SzPU-n szolgált harcjármű-vezetőként.

- 1988. február 24-én vonultunk be Kalocsára. Tudtuk, hogy hova kerülünk, de hogy az alakulaton belül hova, azt nem. Volt jogosítványom, így áthelyeztek. Egy hónap alapkiképzés után esküt tettünk, majd Szabadszállásra vezényeltek harcjármű-vezető tanfolyamra. Két-három hónapig, ahogy a surranótársaim többsége, én sem mehettem haza. Az első alkalommal történő hazalátogatás is örök emlék maradt, hiszen abban az időben még sokat számított, hogy valaki katonaviselt volt-e vagy sem. A munkahelyen is jobban megbecsülték az embert, de a lányoknál is sokat számított!

tandari-01.JPG

Múltidézés a keceli haditechnikai gyűjtemény SzPU-ja előtt

A szabadszállási Kossuth Lajos laktanyában megismerkedtünk a különböző harcjárművekkel. Az elméleti ismeretek után következtek a vezetési gyakorlatok. Itt szembesültünk azzal, hogy milyen erő is dolgozik ezekben a gépekben. Eleinte a botkormány általi irányítás komoly problémákat okozott, de ezt megszokva már egy autósiskola rutinpályájára is bemerészkedhettünk volna. A T-55-öst hajtottunk nappal és éjjel is. Szerencsére a technika bírta a kezdő vezetők általi „kiképzést”!

tandari-04.JPG

Az SzPU vezetésére jogosító engedély borítója a korabeli címerrel…

tandari-05.JPG

 …és a belső oldalak dátumokkal, vizsgaeredményekkel

A három hónapos kiképzés alatt több alkalommal is voltunk tüzet oltani a környékbeli erdőkben, melyek javarészt fenyvesekből állnak. Továbbá 24 órás közös őrségben voltunk orosz katonákkal az Orgoványhoz közel eső „tankodrom”, azaz harckocsi gyakorlópálya útvonalán. Párosával osztottak be bennünket két-két ruszki mellé. Itt szembesültünk azzal a ténnyel, hogy a látszólag visszafogott fejadagjaink messze meghaladták az oroszokét. Például a kantinban vásárolt Palkó nugátos csoki szelet óriási sikert aratott közöttük, de nekünk is élmény volt a tőlük kapott, papírba csomagolt kockacukor valamint az orosz tea és a jellegzetes fekete kenyerük. Megdöbbentett bennünket, hogy a napi élelmiszeradagjuk egy elfelezett vagdalthús konzerv volt.

Amikor Szabadszállásról visszakerültünk Kalocsára, mindenki megkapta a saját járművét és egy AMD-t mint kézifegyvert. Kalocsán egy pár beszállás után megtanulta az ember, hogy milyen mozdulatokkal ugorjon be a vezető ülésbe. Az SzPU-ba a T-55-östől eltérően elölről lehetett bejutni. Ennek a technikáját kellett megszokni.

A sebességre rá kellett érezni, hogy például a terepen egy gödörbe hogyan hajt be az ember. A jármű rugózása jó volt, de el kellett találni a sebességet az akadályoknál, különben jól bevertük a fejünket. A fejvédő jól tompított, de piszok meleg volt a járműben. Az ember feje beleizzadt a fejvédőbe, aminek az lett az eredménye, hogy sokaknak csomókban hullott ki a haja.

tandari-02.JPG

A surranótársakkal egy immár megkopott fényképen

Volt olyan vezetési gyakorlat, amikor csak egyedül voltam a járműben, mert a parancsnok átült máshova. Ezek a vezetési gyakorlatok nagy élmények voltak, úgy fogalmaznék, ha kimaradtak volna az életemből, persze nem történik semmi, de megélni nagyon jó volt. 50-55 km/órát tartottam a járművel, kihajtottunk a laktanyán aztán a megadott útvonalon 100-120 kilométert vezettünk. A töltő-szállító TZM-en és az SzPU-n csak sorállomány volt és a továbbszolgálók. Ja, volt egy rigó (főiskolás) is. A parancsnokok hivatásosok voltak. A szakaszvezetőnk kifejezetten kemény, vérbeli katonaember volt és a mai napig szívesen emlékszem rá.

Nagy Zoltán szintén a közelből, Soltról került Kalocsára és egy töltő-szállító TZM teherautót vezetett.

- Kiszortíroztak minket jogsi szerint. Kaptunk egy ZIL 131-est, és a vezetési gyakorlaton megnézték, hogy ki mennyi idő alatt teljesíti a feladatot a terepen. Na, azt a ZIL-t nem lehetett tönkretenni. A másfél éves szolgálatomat egy kuplungtárcsával úsztam meg, pedig jártunk sokfelé. Daruztunk is, hogy megtapasztaljuk, hogy melyik karra mi reagál, mi mozdul. Közben nézték, hogy kinek milyen a kézügyessége.

Egy éles készültségben volt három SzPU, rakétával felszerelve. Plusz hat rakétát vittünk. Ha a rakétákat elindítják, akkor nekünk a TZM-mel kilenc percen belül újra kellett volna tölteni az SzPU-t. Ezt úgy gyakoroltuk, hogy felállt az üteg, nekünk minimum harminc méterre kellett állni a TZM-mel, de általában ötvenről indultunk, és öt centire beálltunk az SzPU mellé. A daruval úgy gyakoroltunk, hogy vizes vödröt emeltünk, és nem lehetett kilöttyenteni a vizet. Kilenc percbe bele kellett férni, nekünk sokszor összejött a 7,5 - 8 perc.

Voltak továbbképzések, gyakorlatban tartás, téli-nyári átállás és minden héten karbantartás, aminek a végén mindig maradt egy marék csavar illetve kisebb alkatrész. A harcjármű ennek ellenére tökéletesen működött. Kiálltunk a hangár elé, ellenőriztük a járműveket. Időnként beálltunk, hogy ne lásson minket a műhold, majd amikor elhaladt, kijöttünk. Éleslövészetre is készültünk, de végül takarékossági okokra hivatkozva nem jutottunk ki a Szovjetunióba.

541 napot úgy eltölteni, hogy jól érezd magad, az nehéz. Az első (kopasz) időszak gyorsan eltelt, a második (gumi) is, de az utolsó (öreg) nehezebben. Olykor látszólag értelmetlen feladatokat is kaptunk, mint unaloműzőként egy futballpályányi sóder elterítését 30 nap alatt, amit az utánunk jövő, készültségi feladatokat ellátó csapat méretes kupacokba lapátolt össze. Szerencsére volt szakmai érdekesség is. Például egy nagykanizsai vagy győri harckészültségi feladat, 30-35 napos áttelepüléssel, vagonírozással. Az ilyen feladatra több héttel korábban kezdtük a felkészülést. Ezt mindannyian nagyon komolyan vettünk és az eredménye sem maradt el. A kalocsai légvédelmi ütegek sokszor kaptak kiváló minősítést. Minden gépet sokszor átnéztünk, naponta többször daruztunk. Beálltunk egy futballpályányi területen kialakított, csirkelábnak nevezett helyre, ahol mindenkinek megvolt a helye. A lényeg a működés ellenőrzése volt. Ez a repülési napokon volt, főleg a kecskeméti repülőgépekre dolgoztunk. Aztán mindent beládáztunk, tartalék anyagokkal, kézifegyverekkel és iratokkal együtt. Útnak indítottuk az üteget, ott lepakoltunk, belaktuk a helyet, őrséget adtunk. Lényegében egy háborús helyzetet szimuláltunk.

tandari-06.JPG

A sorállomány alkotóműhelyének egyik darabja, egy obsit „Vitéz Tandari Gábor az megvénhedt dalia részére”. A papír szegélyét készítője nyílt lánggal „antikolta”. A tárolásra szolgáló papírhengert középen nemzeti színűre festették, a hengert gyufaszálakkal dekorálták.

Volt, amikor olyan hosszú volt csak a mi vasúti szerelvényünk, hogy nem fértünk be bizonyos vasútállomásra. Ilyenkor várni kellett, olykor egy teljes napig, hogy egy olyan vonat jöjjön, amire felcsatolnak minket.

Ha volt egy kormányzati repülés, akkor ráálltunk és folyamatosan kísértük, hogy, ha idegen repülőgépre éles célt adnak, három perc alatt élesbe állhassunk.

Az ütegeknél egyféle rangot is jelentett, hogy ki, hányszor volt készültségi szolgálatban, azaz a 30 napos elvezényléseken. Bizonyos esetekben az ütegek kölcsön kértek, s kaptak kezelőket, harcjárművezetőket. Ez még inkább elősegítette a barátságok létrejöttét. Mivel az ország különböző pontjairól érkeztek az ütegtársak, így sokféle emberrel és velük együtt szokásaikkal is találkoztunk. Néhányukkal még tartjuk a kapcsolatot, s kivétel nélkül szép emlékekkel gondolunk vissza a történtekre.

tandari-03.JPG

Keményfedeles, hivatalos szolgálati emléklap. A keretes részre a csoportkép került.

Az utolsó 50 nap már nyugis volt, kevés szolgálatot adtunk, a katonai dolgokkal már nem kellett foglalkozni. Valamivel a leszerelés előtt aláírtuk a titoktartást. A leszereléstől számítva öt évig nem beszélhettünk a technikáról, a telephelyről és a csapatmozgásokról. Mindent összevetve, a sorkatonai szolgálat 20 százalékát elfelejteném, de a többi élmény volt.

tandari-07.JPG

Gábor és leszerelő zászlója 2014 nyarán, néhány nappal a leszerelés 25. évfordulója előtt

tandari-08.JPG

A leszerelő zászló ábráinak csak az alkotók fantáziája és kézügyessége szabott határt. Két motívum egyikről sem hiányozhatott: a nők és a technika. Itt a technikát mi más képviselhetné, mint egy SzPU rajza!

*

Az 1962. október 30-án 15. önálló könnyű kivonuló légvédelmi tüzérezred (MN 2314) néven létrejött alakulat 1991. március 15-én vette fel a 15. Kalocsa Légvédelmi Rakétaezred nevet. 1991. január 1-én a 3. gépesített hadtest, majd 1991. december 9-i hatállyal a Légvédelmi Parancsnokság alárendeltségébe került. Az 1992-ben végrehajtott szervezeti változások során a győri 14. és a nagykanizsai 18. légvédelmi rakétaezredektől átvett két légvédelmi rakétaüteggel ötüteges légvédelmi rakétaezreddé szervezték át, majd 1995-től szervezete ismét háromüteges lett. 1996. szeptember 12-én kiváló értékeléssel hajtotta végre légvédelmi rakéta éleslövészetét a Lengyel Köztársaságban. 1997. augusztus 31-i hatállyal felszámolták.

Forrás: MH 12. Arrabona Légvédelmi Rakétaezred

* * *

Fotó: Tandari archív

 

 

Címkék: történetek sorkatonai szolgálat magyar néphadsereg földi telepítésű légvédelem