KÉPEK A DOBOZBÓL - II.
Atlee "Pappy" Manthos vadászpilóta volt. Harcolt a második világháborúban majd Koreában, de nem csak repülni, fotózni is szeretett. Az általa készített színes diák hat évtizedig lapultak egy dobozban, amikor fiai megtalálták és így kiegészíthették a családi albumot. A lapozgatást a háború utáni években készült fotókkal folytatjuk.
Atlee G. Manthos 1946-ban ugyan leszerelt és tanult szakmája, a geológia felé fordult, de a civil élet nem sok sikert tartogatott a volt világháborús pilótának. Ezért 1947 nyarán csatlakozott az újjászerveződő, önállóvá váló légierőhöz. A szolgálati idő másfél éves kihagyása miatt háborús rendfokozatát nem kapta vissza, hadnagyként folytatta a repülést – és a fotózást.
1947 - Biggs Field és Lawson Field, Texas
Az éjszakai feladatokra specializált 47. bombázó ezred A-26 Invader gépe, a feladatnak megfelelően fekete festéssel honi bázisán.
A-26-osok sora az ugyancsak texasi Lawson Fielden. Amikor Atlee Manthos ezt a képet készítette, 1947 októberét mutatta a naptár, a légierő egy hónapja már önálló haderőnem volt.
A-26-osok szoros köteléke 1947 szeptemberében.
*
1948-49 - Clark Field, Fülöp-szigetek
Egy második világháborús ikon, a P-47N Thunderbolt, valahol a Fülöp-szigeteket övező vizek felett. A megnövelt fesztávolságú N változat erősebb motort kapott, több fegyvert és több üzemanyagot vihetett. Kifejezetten a Csendes-óceán térségébe szánták.
A 15 683 legyártott P-47-es egyike. A gépen már az új, vörös sávos felségjel látható.
A Fülöp-szigeteken állomásozó P-47-esek többségét nose art díszítette. "Pappy" Manthos nemcsak a levegőben, de a földön is fotózta a gépeket és figyelmét a részletek sem kerülték el. Fotók azokból az időkből, amikor a repülés volt veszélyes és a szex biztonságos.
*
A negyvenes évek végén az F-15-ös típusjelzés még nem egy légifölény vadászgépet jelölt, hanem az utolsó dugattyús motoros felderítőt, a Northrop P-61 Black Widow-ból kifejlesztett F-15 Reportert.
A csendes-óceáni térségben teljesített szolgálat alatt Atlee Manthos sok helyre eljutott, így Tajvanra is. A fél évszázados japán uralom alól alig négy évvel azelőtt felszabadult szigetország amerikai segélyként többek között P-47 Thunderboltokat is kapott.
A tajvani felségjel egyben az ország címere, kék háttérrel és a tradicionális tizenkét sugarú nappal.
P-47-esek sora. Amerika a legtöbb jelentős típusból szállított Tajvannak.
Japán P1Y Ginga (amerikai elnevezése: Frances) bombázók immár tajvani felségjellel.
A Felkelő Nap vöröse és a szélvédő előtti csillogásmentesítő felület matt feketéje az összes szín ezen a fémtiszta Nakadzsima Ki-43-ason. A japánok Hajabuszának, az amerikaiak Oscarnak nevezték a típust.
*
A Csendes-óceán után egy törzstiszti iskola és különböző parancsnoki beosztások vártak Atlee Manthosra a légierő hazai bázisain. Első sugárhajtású típusa az F-86 Sabre volt, amellyel még részt vett a koreai háború utolsó hónapjának harcaiban. Ezt követően egy évig az ázsiai országban maradt.
*
Miután Koreából hazatért, az Illinois légi nemzeti gárdánál, majd az oklahomai Tinker légierő bázison repült. Pályafutása utolsó éveiben az F-84-es és F-100-as típusokat is repülte, majd 1959 és '61 között kétéves tanácsadói szolgálatot teljesített Törökországban. Ezekről az évekről sajnos nem maradt fenn kép, ahogyan az utolsó beosztásáról sem, amelyben F-106 Delta Darttal repült 1963-ig.
A 4300 repült órával nyugállományba vonult pilóta még egyszer öltötte magára az egyenruhát, amikor 1973 szeptemberében a legénységi állományú haditengerészeti hajózók aranyszárnyát tűzte fia, Jeff Manthos egyenruhájára. Atlee G. Manthos alezredes 1980 májusában hunyt el.
* * *
Fotó: Manthos családi archívum / Jeff Manthos engedélyével