Otthon és a tengerentúlon

Az Air Base blog olvasói több cikkben is nyomon követhették Jónás József nem mindennapi történetét. A Magyar Honvédség egykori hadnagyából előbb az amerikai hadsereg sorkatonája lett, műszakiként a CH-47D Chinook helikopteren dolgozott és szolgált Irakban. Kitartásának és néhány segítő szándékú embernek köszönhetően később sikerült átkerülnie a légierőhöz és megvalósítania azt, amit eredetileg itthon szeretett volna: vadászpilóta lett.

jj-01.jpg

Eredményeire való tekintettel megválaszthatta, hogy milyen típuson akar repülni. A szárazföldi múlttal is rendelkező pilóta az A-10-est választotta. Első beosztása a 23. vadászezredhez, a legendás Flying Tigershez szólította, amelynek cápafogas gépei tavaly Magyarországon is jártak. A-10-es pilótaként harcolt Afganisztánban, majd tapasztalatait megosztotta a kecskeméti és szolnoki hajózókkal és előretolt repülésirányítókkal. Második beosztásában oktató lett a T-38C Talon típuson, a légierő Sheppard bázisán, Texasban. A magyar-amerikai pilóta történetét néhány év kihagyás után innen folytatjuk.

Egy kicsit menjünk vissza az időben. Amikor legutóbb beszéltünk, első szolgálati időszakod végén jártál az A-10-es századodnál. Mennyi időt töltöttél ennél századnál és hány órát repültél ott?

- Pár hónap híján három évet töltöttem az első beosztásomban. Általában ennyi időt tölt el egy tiszt egy helyen. Szép lett volna, de nem sikerült az ezer órát átugorni ennyi idő alatt, nagyjából 900 órával álltam odébb.

Egyértelmű volt, hogy a második beosztás oktatói lesz?

- Ez sok mindentől függ, általában időzítés kérdése.  A légierőnek megvannak az igényei. Amikor rajtad a sor, hogy odébb kell állni, és a légierőnek éppen sok A-10-es beosztást kell betöltenie, akkor jut is, marad is a jó helyekből. Ha viszont éppen tele van az ezred olyan tisztekkel, akiknek beosztást kell váltani, akkor az ezred javasolhat különböző beosztásokat, de a végső szó a személyzeti parancsnokságot illeti. Attól is függ, hogy a karrierjében hol és milyen sikerrel halad a tiszt, mert a hosszú távú magas beosztásokhoz, bizonyos helyeken különböző pozíciókat be kell töltenie az embernek. 

jj07.jpg

T-38C Talon

Milyen szempontok döntik el, hogy az oktatói beosztásban a haladó képzésre használt T-38-ason vagy az alapfokú képzés légcsavaros T-6-osán oktatsz majd?

- Manapság ez nagyon egyszerű. Ha vadász az ember, akkor kevés kivételtől eltekintve T-38-ason fog oktatni. Vadászpilóta hiány van és a légierő nem engedheti meg magának, hogy azt a kevés vadászt ne T-38-asra tegye. Kivételek a magasabb beosztásokkal járnak, de azért néha találkozik az ember fura karrierekkel is. 

Hogy néz ki egy már harci tapasztalattal rendelkező pilóta oktatói átképzése? 

- Az oktatói képzés ugyanaz a tapasztalt pilóták esetében, mint a FAIP-eknek (First Assignment Instructor Pilot - olyan pilóta, aki rögtön a repülőkiképzés után első beosztásként kapja az oktatói beosztást). Mindenkinek lehetősége van arra, hogy rövidítést kérjen a különböző fázisokban. Ha az “oktató oktatók” is úgy ítélik meg, mehet az ellenőrző repülésekre. Általában a tapasztalt pilóták kicsit kevesebb feladattal is elboldogulhatnak, de ez nem mindig ilyen egyértelmű. Először el kell sajátítani a feladatokat, manővereket és aztán jöhet az oktatás. Így minden fázis – egyszerű és bonyolult időjárási feltételek, kötelékrepülés, alacsony magasságú útvonalak, stb. – két részre van osztva és persze nagyrészt a hátsó ülésben ül az ember. Aki A-10-esről jön, annak ezt bizony szokni kell. Én sem ültem hátsó ülésben évekig. Attól tartottam, hogy a sebesség kicsit gyorsabb lesz, mint a jó öreg Hawgon, de aztán erre is ráérez az ember egy-két feladat után.

Oktatóként hogyan teltek a napjaitok?

- Ha már elkezdtük a repülést azzal az osztállyal, amelyik a mi rajunkhoz volt rendelve, akkor általában napi két feladatot repültünk a növendékekkel. A nap a reggeli eligazítással és a vészhelyzeti előadással kezdődött. Ez bizony egy igen stresszes dolog a növendékeknek, de sokat tanulnak belőle a rendszerekről és arról, hogy miként kezeljék a meghibásodásokat, pláne ha nincs ott az oktató. 

A közös reggeli eligazítás után, az oktatók repelőtti eligazítást tartanak egyénileg a saját feladatukra vagy a köteléküknek. Amint a fókusz az aznapi feladatokra terelődik, előkerülnek a botokra szerelt makettek. Ezután repülés és a reputáni eligazítás következik, ami alatt a növendékek szorgosan jegyzetelnek és kérdeznek.

jj08.jpg

A Talon első fülkéje, ahol a növendékek izzadnak.

Azután elő a következő növendékkel – repelőtti, repülés, reputáni. Utána a növendékek általában az osztályteremben élesítik a tudományukat, az oktatók meg írják az értékeléseket, előkészítik a következő feladatokat, tervtáblát készítenek, stb.. Ha van lehetőség vagy szükség van rá egy másik rajnál, akkor mehet a harmadik feladat. De ahhoz, hogy egy kiképző ezred működjön, nem csak repülni kell. Általában minden reptéren van egy pilóta is a toronyban. Ő a SOF (Supervisor of Flying). A kiképző ezrednél pedig még egy csoport vagy egység is van, az RSU (Runway Supervisor Unit). Ez a csoport két oktatóból és két-három növendékből áll. Feladatuk hasonló, mint Magyarországon a leszállás irányító volt, bár a feladatuk összetettebb. Azután ott van még a rengeteg papírmunka, mivel minden növendék életét dokumentálni kell. Erre jönnek az állandó változások a tervtáblában - időjárás, a növendékek teljesítménye vagy a gépekkel van néha valami meghibásodás. A rajba beosztott oktatók bizony tizenkét órát kenik minden nap. Ha a légierő nem írná elő a tizenkét óra pihenést, akkor szerintem simán rabszolga módra menne a hajtás.

A fiatalok hány százaléka morzsolódik le a kiképzésnek ebben a fázisában?

- Mire a T-38-ashoz érkeznek, már nem nagy a lemorzsolódás.  Előfordul néha, de igazából a T-6-oson kell az oktatóknak eldöntenie, hogy lehet-e belőlük valami, ha “nagyok lesznek”. A legnagyobb különbség a sebesség és a rengeteg kötelékrepülés. A legszigorúbb kiválogatás után csak néhány olyan növendék marad, aki nem bírja az iramot. Ha ez előfordul, akkor az oktatók mindent megtesznek, hogy segítsenek, mert akkorra már sok időbe és erőforrásba került a növendék képzése. Pontos százalékot nem tudnék mondani a lemorzsolódásra ebben a fázisban, de szerintem tíz százalék alatt van.

Mennyi ideig tart az oktatói beosztás?

- Az oktatói beosztás szintén három évig tart az oktatói kiképzés után.  Néha rájön még egy-két hónap, mert a következő beosztás nincs mindig pontosan időzítve. Az én esetemben pár hónappal kevesebb lett, mert a légierő be akarta tölteni az összes lehetséges helyet az A-10-es kiképző században és éppen kevés volt a tapasztalt A-10-es hajózó. Ezért helyeztek át hamarabb.

jj-03.jpg

"Fini flight" vagyis az utolsó repülés a századnál. Az esemény ünneplésébe a feleség is besegít.

A már harci tapasztalattal is rendelkező pilótáknak milyen további tapasztalatot ad egy oktatói beosztás?

- Az oktatás valahol művészet, növendéke válogatja, hogy kinél minek van hatása. Teljesen más elgondolást kíván, mint egy harci század. A repülési tapasztalat mellett vezetői beosztásokkal gazdagodhat egy tiszt. Ami kimondottan hasznos, az a különböző repülőgéptípusokról és közösségekből érkező tisztekkel való közös munka és eszmecsere. Minden környezetnek megvan a maga mentalitása és a tapasztalt pilóták magukkal hozzák a beidegződéseiket. 

A Sheppard légierő bázis és a T-38 Talon után, mint A-10-es pilóta automatikusan kerültél ismét erre típusra vagy szóba jöhetett más beosztás, más típus is?

- Az én esetemben szóba se jött más.  Az én rendfokozatomban és életkoromban, nincs habzsi-dőzsi az A-10-es emberekben.  A légierő igénye és az én igényem szerencsére egybevágott, A-10-es beosztást kaptam. Volt idő, amikor a pilóták közül sokan több típust is repültek. Ma már típusból, és kapacitásból is kevesebb van. Ha valakibe a légierő belefektette a kiképzést, annak gyümölcsét vissza is szeretné látni, tehát a légierő most szüretel rajtam.

jj09.jpg

A kihagyás után mennyit kellett repülnöd az A-10-esen, hogy ismét hadra fogható legyél?

- Az én esetemben, a három év kihagyás után egy kéthónapos átképzés elég volt.  Amikor az átképző századnál jelentkeztem, az utolsó A-10-es feladat időpontja döntötte el a kurzus idejét.

Mennyire volt nehéz visszaállni egy kiképző század gondolkodásmódjáról egy első vonalbeli századéra?

- Nem csak a jó pap tanul holtig, hanem a vadászpilóta is. Kellett egy pár hónap mire vissza tudtam emlékezni a harcászati alkalmazás árnyalataira.

jj05.jpg

Dél-Koreában szolgálsz. Az újabb beosztásnál szóba jöhet az egyéni igény?

- Ha az ember jó kapcsolatban van a parancsnokával, akkor megkérdezik, hogy mi a terve hosszú távon, de az első a légierő igénye. Nem is vártam mást, mert nem sok A-10-es század van, és Koreában mindenki megfordul egyszer. Most rajtam volt a sor. Ha mégis nagyon elkeseredtem volna, akkor csak a tükörbe kellett volna néznem reggel, és az egyenruha láttán rögtön kitaláltam volna, hogy miért is viselem. De már kíváncsi is voltam, hogy mi az a nagy felhajtás a koreai repülés körül. 

Mi a legnagyobb különbség egy otthoni beosztás és egy tengerentúli beosztás között?

- Az attól függ, hogy a világ melyik részén szolgál az ember. Az ázsiai kultúrák nagyon különböznek az amerikai felfogástól. Nem csak katonai értelemben. Komoly múltjuk, történelmük van, épp úgy, mint az európai országoknak. Évszázados nézeteltérések ütik fel a fejüket. A katonai életmód itt mást jelent, mint az Államokban. A kiképzési rendszer is más, ami a közös munkát nehezíti, de együtt kell dolgoznunk, mert Dél-Korea védelmét közösen látjuk el. Ami minket különösen érint, az a légtér túlzsúfoltsága, a kiképzésre használható légterek és lőterek korlátolt használhatósága és a nyelvi problémák.  A koreai fél angolja nem rossz, de a mi koreai tudásunk korlátozott. Ha valaha eljössz Dél-Koreába és bérelsz egy autót, rögtön látod, hogy mennyire nincsenek meghatva az emberek a szabályoktól. Ez bizony a légiközlekedésre is áttevődik. A döntéshozatal is más procedúra szerint megy, mint egy nyugati országban. Nem jobb vagy rosszabb, csak más és ezt néha nehéz megérteni. 

jj-02.jpg

Műszakiakkal és a Dallas Cowboys hölgytagjaival az A-10-es sokat bíró szárnyán.

A mostani beosztásod után milyen lehetőségeid lesznek? Maradnál az A-10-esen?

- Már csak pár hónapom van itt, néhány hét múlva talán meg is jön a döntés, hogy merre lesz az előre. A sorállományban eltöltött idővel együtt tizenöt év szolgálatom van. Már az A-10-esen is oktató vagyok, de nem olyan régen. Szeretnék, mint oktató, egy kicsit több időt tölteni a típuson, hogy még több tapasztalatom legyen. Az A-10-esről a hírekben sokat lehet olvasni az utóbbi időben. Anyagiakra hivatkozva a légierő le akarta állítani a teljes gépállományt, de talán én meg az öreg Hawg kiszolgálunk még pár szép évet.

jj06.jpg

Felszáll a Dél-Koreában állomásozó 51. ezred A-10-es géppárja. Az ezred a csendes-óceáni parancsnokság alá tartozik.

Az A-10-esen kívül milyen típussal repülnél még szívesen?

- A T-38-ast nagyon szerettem. Ha valaha vissza kellene menni oktatni, attól nem lennék elkeseredve. Nemrég olvastam a hírekben, hogy a légierő kipróbálta az OV-10-est az ISIS elleni harcban. Ha válogatást tartanának a típusra, biztos feltenném a kezem. Én már régimódi maradok. Most úgy érzem, hogy olyan szinten vagyok az A-10-esen, hogy a finomításokkal és az apró részletekkel tudok törődni. Ha más típusra kerülnék, nem kéne elölről kezdeni, de amíg megszoknám, nem ugyanazon a szinten dolgoznék.  

* * *

Fotó: Jónás-archív, USAF

Az Aeromagazin 2016. júliusi számában megjelent cikkem másodközlése.