Új-Zéland Sea Sprite helikopterei

A munkáspárti Helen Clark, Új-Zéland harminchetedik miniszterelnöke 1999 decemberében vette át hivatalát. Kilenc évig tartó kormányzásának második évében szenvedte el a légierő a legnagyobb veszteséget: két A-4 Skyhawk és egy MB.339-es századot oszlattak fel és törölték az F-16-os beszerzését.

sh2-1.jpg

A merevszárnyú alakulatokkal szemben a forgószárnyas közösség némi előrelépést tudhatott a magáénak, mert ugyanabban az évben, azaz 2001-ben rendszerbe állt a hajófedélzeti üzemelésre tervezett SH-2G Sea Sprite könnyű helikopter. Az SH-2-es beszerzés mögött ekkor már négyéves előkészítés állt; 1997-ben öt, új építésű példány beszerzése mellett döntöttek. Valamennyit az ANZAC osztályú fregattok, a parti járőrhajók és egy többfeladatú hajó fedélzetére szánták. A „kiwi” SH-2-esek ezeken a hajókon hagyták el a hazai vizeket és jutottak el például az Arab-tengerre vagy Kelet-Timorba.

A személyzetek képzésére és gyakorlatban tartására, átmeneti megoldásként 1998-ban négy használt SH-2F-et vettek át. Ezeket később az új, G változatú gépek beérkezésekor kivonták és alkatrészbázisként használták. Az SH-2G-k 2002 és 2003 között érkeztek a szigetországba. Egy Auckland melletti légierő bázisra kerültek, ahol a tengerészeti járőrrepülők P-3 Orionjai és a szállítók C-130-asai és Boeing 757-esei mellett kezdtek el üzemelni, méghozzá vegyes üzemeltetésben. A hajózó személyzeteket a haditengerészet (RNZN), a műszakiakat a légierő (RNZAF) adta.

sh2-3.JPG

Ha az SH-2-esre, mint a forgószárnyas repülés rút kiskacsájára gondolunk, jusson eszünkbe, hogy Új-Zélandon a Westland Wasp típust váltotta, amelynek csak rejtett szépsége létezett.

A három és fél órás repülésre alkalmas kisméretű helikopterek fedélzetén háromfős személyzet dolgozik. A helikoptervezetőnek csak repülnie kell, a gép parancsnoka a TACCO-nak (TACtical COordinator) nevezett hajózó. Ő felel a navigációért, a radar és a fegyverrendszer kezeléséért és ő dolgozza ki az optimális bevetési és támadási profilt. Helikoptervezető kiképzése nincs. A harmadik ember a fedélzeten a helikopter teherterében van elhelyezve. Ő felel a rakományért és az utasokért.

A vízfelszíni keresőradarral, infravörös szenzorral (FLIR), az ellenséges légvédelmi rendszer elektromágneses feltérképezését segítő elektronikai támogató (ESM) rendszerrel és zavarótöltet kivetőkkel felszerelt új-zélandi Sea Sprite-ok elsődleges feladata a felszíni célok elleni hadviselés. Tengeralattjárók elleni műveletekre önállóan nem alkalmasak, mivel szonárral nem rendelkeznek. Ehhez a P-3K Orionokkal kooperálnak, a felszín alatti célok ellen torpedókat és mélységi bombákat alkalmazhatnak.  

A helikopterekre függeszthető AGM-65D Maverick rakéták szintén az új-zélandi Sea Sprite csomag részét képezték. Ez némi vigaszt jelentett azoknak, akik a harcászati repülőgépek kivonásával elvesztett levegő-föld képesség miatt aggódtak. A Maverickek leváltását a norvég gyártmányú Penguinnal tervezik, amelynek tesztjeit tavaly májusban kezdték el az SH-2-es típuson. Egy Sea Sprite két Penguint vihet magával, amely harmincöt kilométerre tudja eljuttatni százhúsz kilogrammos harci töltetét.

sh2-4.JPG

A kisméretű SH-2-es egy 3600 tonnás fregatt, a HMNZS Te Mana helikopter-fedélzetén parkol. A fotó 2008-ban készült az Arab-tengeren, a háttérben a USS Abraham Lincoln látható. 

A Sea Sprite-ot kifejezetten a kisméretű hadihajókra tervezték bár korai példányai a repülőgép-hordozókon is szolgáltak. Sosem volt egy jó hírű helikopter, de az is igaz, hogy egy olyan kortárs árnyékából, mint a Sea King, nehéz is volt kitűnni. Az SH-2-eseket számos kritika érte, Új-Zélandnak azonban úgy tűnik bejött a típus. A norvég rakéta és a Sea Sprite párosítása egyben előrevetíti az új-zélandi SH-2-es flottafejlesztést. A jelenlegi öt helikopter leváltására tíz korszerűsített SH-2G(I) Super Sea Sprite beszerzése van előirányozva egy olyan csomagban, amelynek része egy mozgó (full motion) szimulátor is.

A huszonöt évre vagy tízezer repült órára tervezett helikopter feladatköre kibővül majd tengeralattjárók elleni hadviseléssel, csapatszállítással és különleges műveleti feladatokkal. A légi kutatás és mentés Új-Zélandon alapvetően polgári feladat, bár szükség esetén a fegyveres erők helikopterei, így a Sea Sprite-ok is riaszthatóak.

Az Új-Zéland részére készült első Super Sea Sprite tavaly áprilisban repült először a Kaman Aerospace Corporation Connecticut állambeli, Bloomfield-i repülőterén. Ez a helikopter később csak kiképzési célokat szolgál majd. A program állása alapján az amerikai fél biztosra veszi, hogy a tíz helikopter leszállítása Új-Zéland részére a tervezett időre, 2015 közepéig megtörténhet.

sh2-6.jpg

 * * *

Fotó: U.S. Navy, New Zealand Defence Force, Kaman Aerospace Corp.

Az Aeromagazin 2014. novemberi számában megjelent írásom alapján.